Irány Békéscsaba, két tárgyalás vár délelőtt, az egyik egy állásajánlat-féle, de élből vissza fogom utasítani, a másik az e-business cégnél, egy megrendelővel, ez biztatóbbnak ígérkezik. Előtte kutyaséta, kávézás a Schillerben B. Sanyi barátommal, azóta (kb.negyed nyolc) ide vagyok gyógyulva a gépre és az új felületet építgetem, a hátam mögött pedig a Nap-kelte szól, Horn Gyula, Dávid Ibolya - néhány éve még nagyon érdekeltek, de most teljesen hidegen hagynak. Attól félek, hogy lassan elveszítem a tájékozódóképességemet a politikában. Hahaha! És akkor mi van?

Hmmm, nézegetem, nézegetem, butább és csúnyább, mint elődje ez az új dizájn, de valahogy nekem jobban bejön ez a minimal art. Nnnna, korán kelek, ideje ledőlnöm.

Egy kicsit átvariáltam a dizájnt, ennek megfelelően néhány órácskára szegényesebb a kínálat, hiányoznak a linkek és az egó. A blog és a fórum persze müxik.

A bringázás végül nem maradt el, igaz, csak egy light-os túrácska lett belőle, Gyopárosfürdő, majd egy másik úton vissza, az egész nincs 15 kilométer. Közben pedig karitatív akció: a Springer dűlőn tekerve egy szálkás tacskó kölyökbe (de lehet, hogy szálkás német vizsla volt) botlottam, aki rámcsatlakozott. Megsajnáltam, merthogy fennállt a veszélye, hogy elütik, ezért becsöngettem néhány környékbeli házba, de nem akadt gazdája. Telefon az egyik állatvédő kolleginának, aki szerencsére tudott segíteni: ott Gyopároson lakik egy állatvédő tanárnő, szerencsére tudom is hol lakik, otthon találtam, így megnyugodtam. Szerencsétlen kutyus pedig már annyira kötődött hozzám, de nem tehettem mást. Meggyőződésem azonban, hogy jó ...

Hát nem lett tárcaírás, viszont dolgozgattam egy kicsit ezen az oldalon: ha balra nézel, néhány hirtelen beírt linket találsz, s ami a legfontosabb, interaktívvá vált az oldal, igaz, kezdetleges free megoldással, de van fórum is!

Újraolvasás után rájöttem egy értelezavaró hibára: Bächer Iván természetesen nem Szandikának állított mementót, hanem saját elvesztett kutyájának. Így talán értelmes a mondat.

(Újabb blogtapasztalat: fog a fene a már fellőtt szövegbe javítani, célszerűbb az egész folyamatot hitelesen lekövetni. Hmm, ez már majdnem gonzo :-). Nem tudom, Hunter S.Thompson hogy áll a komputerekkel. Majd Vágvölgyi kollégát megkörnyékezem, hogy jövőre jöjjön el Tokajba és akkor ezt is meg lehet kérdezni tőle).

Most tulajdonképpen bringáznom kellene, de Bonnie miatt ez lehetetlen: igaz, hogy Erika és Erik is itthon alszanak, de ez őt nem hatja meg és elkezdene vinnyogni, ami persze nem tenne jót a PR-unknak a házban, mégiscsak új fiúk vagyunk és leszünk is itt egy darabig. De az előző mondatbó az legalább kiderül, hogy van már tárolókulcsunk és kedvenc kétkerekűm is itt van már. Csak éppen technikai okok miatt nem gyakorolhatom kedvenc és egyetlen sportoma, mit hetek óta hanyagolok különböző okok - elsősorban kiskutya, költözés és Tokaj-felkészülés - miatt. A "hátráltató" tényezők közül már csak a kutya van, de erre is kigondoltam egy megoldást: Bonnie-ka (vagy latinosan: Bonita :-)) részére veszek egy kosarat, amit a kormányra akasztok, így ...

Tegnap megkeresett R., egykori diákom, pontosabban gyakornokom, a Kodolányi Főiskola médiaszakán végzett és hetente egyszer az orosházi irodában töltötte a gyakorlatát. N. községben lakik, ahol jóféle dinnye terem (közel Medgyesegyházához), be is állított két Guinness-gyanús példánnyal, amelyek ráadásul finomak is. Közben egy-két órás beszélgetés jövőről, kilátásokról, miegymás. R. Budapestre megy, ott él a barátja, a Havas-iskolában folytatja tanulmányait, munkahelye még nincs, de vannak kilátásai, szegény a leggyagyibb magyar rádióhoz kerülhet, amelynek Békés megyei frenchise-partnerénél én is dolgozom...

A torokfájásból lábalok kifelé, az MTI-s tudósításon is túl vagyok, sőt mára egy háttéranyagot is ígértem a Békés megyei biotermelés helyzetéről. Mondanom sem kell, hogy qrvára nem érdekel a téma, mint ahogy ez a tegnapi bioetanol-üzem sem érdekelt különösebben. Valójában megtisztulásként élem meg, hogy nem végzek konkrét, klasszikus újságírói munkát, most meg ezzel foglalkozom mégis, mert K. Tomi és B. Máté megkértek, merthogy K. elment szabira, s odalesz még egy hétig. Tárolóügyben előrelépés: három biciklit úgy néz ki, már a héten sikerül elhelyeznem... Másra nincs is különösebb szükség, bár lehet, hogy elvi kérdést kéne csinálni a dologból...

Bajaimat tetézi a pokoli hőség. Bágyadtan meredek a monitorra, még a szélessáv adta élmények sem izgatnak, aludni pedig nem akarok, mert még rosszabb lenne. Inni csak langyos teát merek, pedig de jól esni most egy hideg ásványvíz... Intézkedni kéne tárolóügyben, jó lenne itt tudni a bringámat, de a hőség ebben is megkadályoz. Pedig ki tudja: lehet, hogy az érintettek ellenállása éppen a hőség miatt lankad.

Elkapott valami nyavalya, tegnap este óta kegyetlenül fáj a torkom, délelőtt is teát ittam a kávém mellé a szokásos hideg ásványvíz helyett. Mindez csak annyiban tartozik ide, hogy nem vagyok túl kreatív, így naplót írni sincs erőm. Ráadásul a nyugati és a déli megyerészben MTI-zek, mert a tudósító szabadságon van. Munkám nagy részét egy olyan projekt köti le, ami nem túl publikus - ezáltal megintcsak el lehet gondolkodni a blogolás szabadságán, nem mintha álnéven megírnám, hogy min dolgozom, merthogy eléggé beazonosítható a dolog.

Elintéztem néhány restanciámat: e-mailen megköszöntem a Zöld Sátor-vendégeknek a részvételt, lecsesztem azokat, akik nem jöttek el (Mesterházy GYISM-államtitkárt és Májer tokaji polgármestert), meg kutya-ügyben is leveleztem, a Zöldmagazin.Com-on megtaláltam egy képet, amin Bonnie kutyával együtt "lépünk fel", egy állatvédelmi vita bevezetőjéhez galád és demagóg módon felhasználtam ugyanis őt is. Tulajdonképpen egy schauzer-fórumos csajnak, illetve magának a püspökladányi tenyésztőnek küldtem el a képet, ami azért is jött kapóra, mert már hetek óta aktuális volt, hogy írjak nekik.

 

Nnnna, mostmár a normális kerékvágásba kerültünk, legalábbis a hétvégén olyan volt, mint egy normális hétvége, én például tudtam dolgozni :-) Nem nagyon kéne elkiabálnom, de kedvemre való netes munkát végzek, aminek a végeredménye várhatóan nagy durranás lesz/lehet, egyelőre legyen elég annyi, hogy a rendkívül egyoldalú és igénytelen Békés megyei sajtóviszonyok területén történhet változás... Idehaza egyelőre olyan pitiáner dolgokat kell elintéznünk, mint a közös helységek használata: a kedves régi lakók úgy betelpültek, hogy a kibaszott három bringánkat nincs hová tennünk. Az előző lakónak ugyanis volt garázsa, ott tartotta a cuccait, lemondott a tárolórészéről. Igaz, hogy azt a garázst mi fogjuk bérelni, de akkor is, ...

Helyreálltunk, szinte minden tekintetben minőségibb élet kezdődik, kivéve persze a havi fizetnivalókat, ami ugye egy görcsös munkakényszerrel jár majd. Ööööö rosszul mondom, munkakényszer így is van, jó értelemben, szóval tudok én dolgozni, akarok is, inkább pénzkeresési kényszert mondok, azaz félő, hogy akár elvtelen kompromisszumokat is vállalnom kell azért, hogy minden rendben legyen, merthogy a várható számlatömeg elég tetemes... A minőség nem csak a lakásváltozásra vonatkozik, hanem a netelési szokásokra is: egy békésnetes mikrós korlátlan elérés boldog használója lettem, igazi szélessáv az itthoni gépen, még sosem volt ilyenben részem, 97-ben modemmel kezdtem, utána egy éve jött a Voda GPRS, amitől sajnos nem tudok ...

Banánosdobozok, fóliazsákok, lépcsők, lépcsők... Szóval költözés negyedikről negyedikre, kb. a félidőnél tartunk. A munkám szerencsére ilyenkor elég laza, csupán egy nagyobb lélegzetű kalkulációt kellene kidolgoznom (khm... máris jönnek elő a saját névvel vállalt blog hátrányai: most fecsegjek ki üzleti terveket, vagy így üzenjek a főnökeimnek, hogy mennyire dolgozom?... hááát igen, lehet, hogy borul az elmélet, ráadásul így nagyon ritkán leszek őszinte, legfeljebb publicisztikai szinten, mondjuk közéleti, kulturális témákban, az meg már ki a fenét érdekel... De ha már kultúra: sikerült megnéznem Tokajban egy-egy jobb koncertet, alapjában keveset, aminek nem csak a munka volt az oka, hiszen addigra már én végeztem, nem is ...