Katonadolog 2.
Kellett nekem emlegetni a katonaidőket, tegnap este újraélhettem a felmosás semmivel össze nem téveszthető fílingjét. Történt ugyanis, hogy este tíz előtt néhány perccel - éppen fokozódott a feszültség a Miami helyszínelők legfrissebb epizódjában - konyhai fali vízmelegítőnkből literszámra ömleni kezdett a víz, s a gyors felocsúdás egy perce alatt is több tíz liter borította a konyhát.
Mintegy fél órán keresztül felmosás, ázott holmik mentése, majd egy erős itóka. És éjfél után az ismétlésnél megtudtam, mire jutott Horatio Caine Miamiban.



Régi dolgok böngészgetése közben akadtunk néhány régi vicces dologra édesapámnál, például egy emlék-matrjoskababára, amit 1978-ban kaptam, amiért sikerrel részt vettem a járási orosz versenyen. Ez itten pedig már egy nem annyira jó oroszos vadember, szigorú tekintettel, a kor szellemének megfelelő unott-dühös ábrázattal. Nem tudom pontosan, hol és mikor készült, olyan 17-19 éves lehetek rajta. Kislányom persze nem ismert meg, azt mondta, Kati néni (pedig esküszöm, nem ismerünk ilyen kinézetű Katalint :)), Erika szerint pedig szinte teljes a hasonlóság ezen a koron már túl lévő fiam és akkori énem között - azért majd igyekszem megnyugatni Eriket, hogy helyes életmóddal nem feltétlenül kell úgy kinéznie 25 év múlva, mint most én. 