Az utóbbi időben a környékbeli szárnyvonalakon lógunk a gyerekkel, persze nem azért, hogy Kóka János figyelmét felhívjuk a rombolásra (mellesleg totálisan agyatlan ötlet a felszámolás, de szerintem ezt én már itten kifejtettem), hanem mert a kétéves lánygyermek totális vasútfüggő. Ennek nem tudom az okát, valószínűleg a Thomas, a gőzmozdony és más vasúti témájú mesedarabok és a hozzájuk kapcsolódó marketing (könyv, labda, dvd, játékvasút). Mindez persze nem is baj, mert a vasút tényleg jó dolog, én hosszú évekig lógtam vasútállomásokon, sokszor muszájból, sokszor csak úgy (vidéken ez volt az aluljáró :)), és persze első igazi munkahelyem is a vasúthoz kötött: néhány évig a mozgópostafőnökségen dolgoztam. Mondjuk ...

Bár eszem ágában sincs afféle leszokási naplót vezetni, azért az idei első napok a Nikotell tapaszról szólnak, ami itt szívja a véremet a hátamon, de mintha nem is tenné, ezért rohadtul elszívnék egy nyomorult cigarettát. Becsatlakoztunk mi is a Nagy Fogadalomtevők táborába és elhatároztuk, hogy leszokunk, persze nem azért most, mert január elsején így szokás, hanem mert december vége a nagy találkozások és a nagy evések-ivások ideje, január pedig a kijózanodásé és a visszarázódásé.

Boldog új évet minden barátnak, ellenségnek, kormánypártinak, ellenzékinek, partnernek és versenytársnak, megfigyelőnek és megfigyeltnek, rockernek és mulatósnak, online és offline tagozatosnak, fővárosinak, vidékinek, kalandvágyból elmenekülőnek és kalandvágyból maradónak.

Orosháza modern Koszorús Oszkárjai , a Földiek.blog.hu ezúttal egy fontos gazdaság-helytörténeti témát dolgoztak fel, aminek a Kossuth utcai műszaki bolt bezárása ad szomorú - egyébként meggyőződésem szerint nem feltétlenül törvényszerű - aktualitást.

Sólyom nem írta alá az egészségbiztosítási törvényt (+videó)

Az államfő nem írta alá az új egészségbiztosítási törvényt, hanem visszaküldi megfontolásra az országgyűlésnek. Sólyom László múlt csütörtökön kapta kézhez a jogszabályt, amelynek áttanulmányozására mindössze öt napot kapott.

Videó itt

Egy kis szabadidős ténykedés, egyben szakmai fejlődés (jó tudom, nem nagy kunszt, azonban sajnos másfél éve tényleg kevés idő jut mindenféle okosság kipróbálására). Tényleg, hogy hívják az ilyen állóképes videót?

Évzáróféle kultúrprogramként este megnéztük a Kispál és a Borz születésnapi turnéjának békéscsabai koncertjét, ahová valószínűleg egyébént is elmentünk volna, de lendületet adott a dolognak, hogy az mr2 Petőfin nyertünk két jegyet, mi több, még benne is voltam a rádióban . (az 56-dik perc körül).
Az előzenekar a Csókolom volt, természetesen azt is megnéztük, majd Lovasiékat is, akik bő két és fél órát nyomtak le. Gyors élménybeszámoló itt .

Csak hogy a dolgok bonyolultak legyenek.

Van egy régi barátom, főiskolai csoporttársam, akinek hogy, hogy nem, nem hosszabbították mg a szerződését a munkahelyén és most írt egy nyílt levelet, ami a Földiek blogján jelent meg, mert kedvenc helyi lapunk persze most is a hatalom talpát nyalja.

Van ugye egy feleségem, aki gazdasági vezető a kistérségi társulás irodájánál, mégpedig júliustól, amikor a kirúgott ember távozott (A két dolog közt nincs összefüggés, János szociális munkával foglalkozott). Ő a blogján szintén megjelentette a nyílt levelet.

A Kisvárosi webnapló fénykorában minden egyszerű volt: mohó hatalom, mániákus hatalomgyakorlók, elnyomott jóemberek. Mára viszont a világ bonyultabb, hiszen ez a hatalom is ...

Végre jut egy kis időm kedvenc játékszerem, a Google-birodalom alaposabb tanulmányozására, nem csak sebtiben elolvasott it-hírek és -blogok alapján veszek tudomásul - szinte napról-napra - újdonságokat. Most egy kicsit bele is vetem magam. Például itt van a Google Maps, ami a napokban magyarrá lett, de nem is ez a legnagyobb forradalom, hanem az, hogy a térkép részletesebbé vált, így mostmár elefántcsonttornyunk, a Nefelejcs utca is bekerült a Nagy Vérkeringésbe: íme:

Hétvégi ügyelet is letudva, szabadság indul. Ami persze nem azt jelenti, hogy minden céges ügy sutba dobva, maradt egy csomó függő dolog, amikre rá kell néznem, de most két hétig az évi rendes maradékot töltöm. Tulajdonképpen a legjobb körülmények a tényleges munkához: gyerek bölcsődében, asszony munkában és senki nem szól hozzám.

Utoljára 2003-ban álltam tizenévesek előtt tanár bácsiként, igaz, akkor is csak óraadás volt, de azért volt fílingje (rádiós, televíziós ismereteket tanítottam az ILS-ben intézményi kommunikátor hallgatóknak). Ma délelőtt az online újságírásról okoskodtam a békési szakközépiskolában, amiről ugyebár nem nagyon lehet beszélni, ezért inkább egy általános térítést tartottam arról, hogy miért is fontos jelen lenni az információs társadalomban. Érdekes, hogy bár médiások, annyira nem érdekli őket az online, sokkal inkább a rádió meg a tévé - ezt a tanárnőtől tudom, aki meghívott és mellesleg kolléganőm volt annak idején a Napnál. Aztán gyorsan kiokoskodtuk, hogy mi lehet az oka: az online egyelőre nem ígér látványos ...