Utoljára 2003-ban álltam tizenévesek előtt tanár bácsiként, igaz, akkor is csak óraadás volt, de azért volt fílingje (rádiós, televíziós ismereteket tanítottam az ILS-ben intézményi kommunikátor hallgatóknak). Ma délelőtt az online újságírásról okoskodtam a békési szakközépiskolában, amiről ugyebár nem nagyon lehet beszélni, ezért inkább egy általános térítést tartottam arról, hogy miért is fontos jelen lenni az információs társadalomban. Érdekes, hogy bár médiások, annyira nem érdekli őket az online, sokkal inkább a rádió meg a tévé - ezt a tanárnőtől tudom, aki meghívott és mellesleg kolléganőm volt annak idején a Napnál. Aztán gyorsan kiokoskodtuk, hogy mi lehet az oka: az online egyelőre nem ígér látványos életpályákat, mint mondjuk az Erős Antóniáé vagy Ördög Nórié meg a többieké, a világhálónak nincsenek igazi celebjei, maximum egy szélesebb értelmiségi szubkultúrában számít annak Uj Péter, Tóta W., Para-Kovács, de egy átlagos kisvárosi szakközepes tini mit sem tud róluk.

Annyit azért kiderítettem, hogy ketten vezetnek blogot a tizenháromból, és egy híján mindenki fenn van az iWiW-en. És persze Beolt mindenki olvas (vagy nézeget, tökmindegy) több-kevesebb rendszerességgel, ami nem tudom, jó-e vagy rossz, de ócska elitista tahó lennék, ha ezt nem tartanám jó jelnek.