Annak örömére, hogy márciusban Budapesten koncertezik az AC/DC, az esti kutyasétához bekészítettem a mobilom lejátszójába a legfrissebb, Black Ice című lemezt.

Igazi déja vu kerített hatalmába: eszembe jutott, hogy 20-22 évvel ezelőtt, amikor megjelentek az első klasszikus walkmanok, vagy legalábbis elérhető áruk lett, Sashalom csendes utcáin kutyát sétáltattam és AC/DC-t hallgattam. Persze nyilván nem a Black Ice-t, hanem az akkor aktuális albumot vagy legalábbis azt, ami elérhető volt kazettán (úristen, hogy magyarázom majd el néhány év múlva a fiataloknak, hogy mi a fene is volt az az audiókazetta...)

Ezzel gyakorlatilag azt akartam mondani, hogy túl sokat nem változott az ausztrál banda, amely egyébként rockernek, nem rockernek ...