Egy barátom még az offline világban - vagy éppen a kettő határán, úgy az ezredforduló táján büszkén újságolta, hogy a mosdóban két újságot olvas minden hétvégén, egy Magyar Narancsot és egy Heti Választ. Ezzel kívánta érzékeltetni az alapvetően konzervatív érzelmű, de annak a polgári értelmében, nagyjából az én generációmhoz, azaz akkor negyvenes férfi, hogy nyitott mindkét irányba és lényegében az igazság és a minőség érdekli.

kkor még aktív újságíróként én ezt követendő példának gondoltam, mi több, magam is így voltam ezzel, bár én inkább szakmai elvárás miatt jártam át a buborékokat, persze akkoriban még nem így hívták, sőt nem is a mai értelmükben léteztek, inkább csak szánalmas fanatikusok ...

Lezártam a két hete közzétett privát közvélemény-kutatásomat a fizetős online tartalomról. Az a helyzet, hogy eszemben sem volt a guruk játszóterére bekéredzkedni, hiszen e témakörben kiváló posztok születtek, ráadásul a téma néhány évente vissza-visszatér, minden komolyabb változás nélkül.

A lavinát a neves médiamogul, Rupert Murdoch indította el, amikor bejelentette, hogy fizetőssé teszi lapjainak egy részét, mert a minőségi tartalomért bizony fizetni kell. A jó öreg ausztrál kapott hideget-meleget, volt aki szerint valós igényt fogalmazott meg , mások szerint Murdoch a hagyományos médiamodellt próbálja meg kiterjeszteni a sok tekintetben más logikával működő webre, de hajlamos vagyok Pollner elméletét elfogadni, miszerint ...