Egy kellemes kalandban volt/van részem: a Freeblog Hétvégi kiadásának ma én voltam a szerkesztője, miután a site egyik vezetője felkért erre. Ez azt jelenti, hogy a blogfarm, ahol több mint hét éve albérlő vagyok felkért, hogy ezúttal én rakjam össze a nyitólap tartalmának főrészét, azaz válogassak ki hét linket a házi felhozatalból.

Persze igent mondtam, hiszen lényegében a szakmámat gyakorlom, csak egy kicsit másként, viszont bajba is sodortam magam, mert igazából már régen nem úgy olvasok blogokat, mint régen: nem vadászok újdonságokra, hiszen a Google Readerbe már évek óta bekötöttem a nekem fontosakat és viszonylag ritkán veszek fel újakat.

Tegyük hozzá: míg korábban a Freeblog a hazai blogszcéna zászlóshajója volt, ...

Ahhoz képest, hogy freeblogos vagyok, a Blog.hu láthatóan jobban szeret...

Legyenek most ezek a meghatottság pillanatai: pontosan öt évvel ezelőtt, éppen ilyen Hegyalja-készülődés idején született meg az első poszt a Kisvárosi webnaplón. Ejjj, mit is írhatnék: alapvetően csak egy játéknak indult, de nagyon sokat köszönhetek neki (neked, kedves naplóm, bár időközben kiderült, hogy a blog nem is napló, hanem még mindig nem tudjuk pontosan, micsoda, szóval blog), kezdve a két Goldenblogos helyezéssel, és nem titok, hogy blogos munkásságom is közrejátszott abban, hogy megkerestek jelenlegi munkehelyemről, volna-e kedvem integrált médiát építeni egy multinacionális megyei napilapnál.

 Sokak szerint a helyi közélet alakulásában is volt része ennek a blognak, de ezt udvariasan elhárítom, mert egyrészt nem igaz, ...