Egy volt kolléga (ugyancsak ex-főnök, de későbbről) írta cseten a szomorú hírt: meghalt Kőváry E. Péter. A hivatalos felsorolás szerint író, újságíró, de számomra a veszteség nagyobb egy volt kolléga elvesztésénél, lényegében legfontosabb mentorom ment most el, aki erre a pályára invitált majd nyolc évig dolgozhattam a védőszárnyai alatt.

Műkedvelő újságíróként persze korábban is publikálgattam, főként kedvtelésből, kedvenc műfajokban, de amit az ő telefonhívása 1994 őszén kínált, az egész más volt: a nap 24 órájában, a hét hét napjában rá kell feszülni egy adott terület történéseire, s ha úgy alakul, bizony egy óvodai ballagás ugyanolyan fontos hír, mint a miniszterelnök látogatása, merthogy ez bizony egy ...