Verset soha nem írtam, legfeljebb versszerű képződményeket diákkoromban hol egy füzetbe, hol különböző cetlikre, de valahogy ezek nem lettek sem igazi versek, sem igazi dalszövegek (hej, pedig de szerettem volna ünnepelt szövegíró lenni, ha már a színpad nem nekem való...).

A verseket viszont szeretem, bár - irodalmár barátaim nyilván elnézik ezt nekem - már régen nem úgy fogyasztom ezeket, mint ahogy azt szokás, tehát nem ülök le a kandalló elé a hintaszékbe teát vagy bort szopogatva egy verseskötettel, hanem megvárom, hogy a vers rám találjon akár útközben a rádióban, egy plakáton az utcán, vagy éppen megzenésítve, mint ahogyan a költészet bölcsőjénél történt ez.

Minden évben kiposztolok egy verset április 11-én, a ...

Valójában a Kossuth téri eseményeknek kellett volna, hogy lázban tartsanak egy magamfajta, a társadalmi események iránt nyitott polgárembert, de nem így volt: kordonbontás és rendőr-tüntető macska-egér játék helyett valójában a hatvanas-hetvenes évek kulturális, egész pontosan zenei dolgai jobban izgattak.