Valójában a Kossuth téri eseményeknek kellett volna, hogy lázban tartsanak egy magamfajta, a társadalmi események iránt nyitott polgárembert, de nem így volt: kordonbontás és rendőr-tüntető macska-egér játék helyett valójában a hatvanas-hetvenes évek kulturális, egész pontosan zenei dolgai jobban izgattak.

Valójában a Kossuth téri eseményeknek kellett volna, hogy lázban tartsanak egy magamfajta, a társadalmi események iránt nyitott polgárembert, de nem így volt: kordonbontás és rendőr-tüntető macska-egér játék helyett valójában a hatvanas-hetvenes évek kulturális, egész pontosan zenei dolgai jobban izgattak.

Szerencsésen találkoztak ugyanis az ingerek: az M1-en levetítették A koncert című filmet, gondolom, Illés Lajos emlékére, amit sikerült véletlenül kifognunk és körülbelül egyharmadától újra megnézni. Mint korábban ugyanitt írtam, szerintem ez a leghitelesebb Illés-projekt, ami létezett: 1981-ben tényleg nem hakniszerűen állt össze a banda egy kis múltidézésre és tényleg nagyon jól működött a dolog és Koltay Gábor is nagyot alkotott a filmmel, később ugyebár enyhén szólva vitatható dolgokat tett le az asztalra...

Ezt követően - megőrizve a fílinget - a Kex-dokumentumfilmet tettük be a dvd-játszóba, a héten ugyanis egy kedves barátunk meglepett vele, mint ahogy a legendás zenekar egyetlen albumával, ami ugyebár csak részben eredeti, egy részét utólag vették fel - mint ahogy ez az Elszállt egy hajó a szélben című kétrészes filmből ki is derül. Ha az Illés volt a magyar Beatles, Radics Béla Jimi Hendrix (hmmm, Rolling Stones volt egyáltalán?), akkor a Kex volt a Doors, Baksa Soós János pedig Jim Morrison - kár, hogy ők nem is nagyon tudtak róla, nagy valószínűséggel. Nagyon szomorú történet az övék, happy end nélkül, hiszen nem nevezném annak, hogy az itthon testileg-lelkileg megnyomorított (folyamatosan megalázott, megfigyelt és gyakran megver(etet)t) Baksa él ugyan, de láthatóan csak árnyéka az egykori zseninek. Mindenesetre ezekben a rendőri jogsértős időkben ha akarja az ember, ha nem, előjönnek a párhuzamok és van okunk bizony a szomorúságra. Hallgasd csak!