2014. ápr 11.

Kandalló, hintaszék, tea és verseskötet helyett - ma van a költészet napja

írta: korbelygyorgy
Kandalló, hintaszék, tea és verseskötet helyett - ma van a költészet napja

Verset soha nem írtam, legfeljebb versszerű képződményeket diákkoromban hol egy füzetbe, hol különböző cetlikre, de valahogy ezek nem lettek sem igazi versek, sem igazi dalszövegek (hej, pedig de szerettem volna ünnepelt szövegíró lenni, ha már a színpad nem nekem való...).

A verseket viszont szeretem, bár - irodalmár barátaim nyilván elnézik ezt nekem - már régen nem úgy fogyasztom ezeket, mint ahogy azt szokás, tehát nem ülök le a kandalló elé a hintaszékbe teát vagy bort szopogatva egy verseskötettel, hanem megvárom, hogy a vers rám találjon akár útközben a rádióban, egy plakáton az utcán, vagy éppen megzenésítve, mint ahogyan a költészet bölcsőjénél történt ez.

Minden évben kiposztolok egy verset április 11-én, a költészet napján, most legyen József Attila. Nem elsősorban azért, mert az ő születésnapja adja az ünnep apropóját, hanem mert a napokban szinte sorsszerűen belefutottam: egy hazai projekten dolgozom innen távmunkában, s ehhez kellett némi kutatást végeznem, így akadtam rá arra a tényre, amit szerintem kevesen tudnak, hogy József Attila többször is megfordult a dél-békési Battonyán, még makói gimnazista éveiben, ugyanis hittanvizsgáit - lévén görögkeleti vallású - Battonyán kellett letennie az ottani szerb ortodox egyházközségben. Erről egyébként született egy érdekes tanulmány, mely itt olvasható el pdf-formátumban.

Szóval most József Attilát ragasztok ide, hogy találja meg azt, aki erre jár, sőt beszúrok egy ritkaságszámba menő YouTube-felvételt is, melyen a legendás Kex együttes énekli ugyanezt a verset (megtalálás 2.), sajnos a felvétel nem valami jó, így is csoda, hogy megmentették az 1971-es koncertrészletet. (Mellesleg nem tudatos, de sorsszerű a zeneválasztás, ugyanis Baksa-Soós János, a Kex énekese itt él Németországban, igaz, sok száz kilométerre innen, Berlinben.)

 

A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.

 

Szólj hozzá

józsef attila költészet napja kex baksa-soós jános