Nem feltámadás, csak szelfi: airedale terrier-nosztalgia
Kísérteties életérzés, még az internet, Facebook és szelfi előtti időkből, főleg azoknak, akik ismertek engem 1991 és 2003 között. Ekkor volt társam ugyanis Szandi (Cassandra) nevű airedale terrierem , aki ma is viszonyítási pont, hiába volt a szeretnivaló törpe schnauzer (Bonnie) és most van az ugyancsak szeretett házikedvenc tacskó, Sushi, mindig is az airedele-hez voltak, lesznek mérve, s ezen a vizsgán rendre alulmaradnak.
Ez a szelfi nagypénteken délután készült Rubyval, aki Gálkovács Péter barátom és családja airdale terriere. Ők is jópár éve szerettek bele ebbe a fajtába és most bevállalták, hogy ilyet tartanak. Most még a nehezebb időszak van, amikor erősebb a terrier jelleg minden más összetevőnél, azaz a néhány ...



S ha már idióta kutyák: ma délután Bonnie saját dugájába dőlt, ahogy ezt egy pongyolasági bajnok mondaná, szóval arra lettünk figyelmesek, hogy valami műanyag izé dübörög a fürdőszoba felől. Pánik, rohanás, aztán röhögés: hároméves törpe schnauzerünk kukázni indult a fürdőszobába, ám a zsákmány nem taknyos papírzsebkendő, kinyomott fogkrémes tubus vagy használt borotvafej volt, hanem maga a kukatető: a feje beszorult ugyanis, tekintete pedig pánikot és bizonytalanságot tükrözött: fennállt a veszélye, hogy egyrészről kap a pofájába, másrészt pedig szüksége volt az ő falkavezére (lásd még: a blog tulajdonosa) segítségére, mert a kukatetőt egymaga nem volt képes eltávolítani. A bünti persze elmaradt, a tanulság pedig ...