2009-ben ismét elkapott a webes forradalom heve, ami egyrészt munkaköri kötelesség is, de még inkább a jövő megfejtésének igénye - bár egyre lassúbb vagyok, mitagadás.

Nem értettem az elején például, hogy mi a poén abban, ha az emberek 140 karakterben irkálnak mindenféléket, sőt sok esetben még okos emberek is csupa bugyutaságot, míg rá nem jöttem, hogy a Twitter bizony egy forradalmi találmány, aminek az előnyeiről (és hátulütőiről) most nem írnék hosszú litániákat, megtették azt már mások . Mindenesetre tény: alaposan rákaptam és mostmár nem csak privátban használom , hanem igyekszem médiamunkásként és fesztiválosként is kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

Most pedig egy újabb alkalmazásba szerettem bele, ...