Nem hinném, hogy bealkonyodott a blogvilágnak, azonban az bizonyos, hogy a "helyükre kerültek", azaz a felhasználói aktivitásnak már nem az első számú platformjai az egykor webnaplónak mondott felületek. Nem azt mondom, hogy a Twitter, a Posterous, a Tumblr és főleg a Facebook kiszorította őket, hanem ebben a sorban egyszerűen egy lánc végére kerültek, igaz, a blogokat ez esetben nevezhetjük a publikációs lánc csúcsának.

Egyszerű, saját példa, kicsit bulvárosba is hajlik: április végén született kiskutyáink elajándékozásának ösztönzésére egy-két éve nagy valószínűséggel blogot indítok mindjuk a blog.hu-n, ami nem túl bonyolult művelet, népszerúsítése azonban már egy kicsit nehézkesebb lett volna, sorsa pedig bizonytalan, ...

2009-ben ismét elkapott a webes forradalom heve, ami egyrészt munkaköri kötelesség is, de még inkább a jövő megfejtésének igénye - bár egyre lassúbb vagyok, mitagadás.

Nem értettem az elején például, hogy mi a poén abban, ha az emberek 140 karakterben irkálnak mindenféléket, sőt sok esetben még okos emberek is csupa bugyutaságot, míg rá nem jöttem, hogy a Twitter bizony egy forradalmi találmány, aminek az előnyeiről (és hátulütőiről) most nem írnék hosszú litániákat, megtették azt már mások . Mindenesetre tény: alaposan rákaptam és mostmár nem csak privátban használom , hanem igyekszem médiamunkásként és fesztiválosként is kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

Most pedig egy újabb alkalmazásba szerettem bele, ...