2009-ben ismét elkapott a webes forradalom heve, ami egyrészt munkaköri kötelesség is, de még inkább a jövő megfejtésének igénye - bár egyre lassúbb vagyok, mitagadás.

Nem értettem az elején például, hogy mi a poén abban, ha az emberek 140 karakterben irkálnak mindenféléket, sőt sok esetben még okos emberek is csupa bugyutaságot, míg rá nem jöttem, hogy a Twitter bizony egy forradalmi találmány, aminek az előnyeiről (és hátulütőiről) most nem írnék hosszú litániákat, megtették azt már mások. Mindenesetre tény: alaposan rákaptam és mostmár nem csak privátban használom, hanem igyekszem médiamunkásként és fesztiválosként is kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

Most pedig egy újabb alkalmazásba szerettem bele, amit korábban gyanakodva szemléltem. Nem is csak szimplán egy alkalmazásba, hanem magába a lifestreamingnek nevezett jelenségbe. Jelesül a két vezéralkalmazásról, a Tumblr-ről és a Posterous-ról van szó, amelyek közül én az előbbit választottam, de regisztráltam az utóbbira is, igaz, itt csak tesztelgettem.

A téma két alapcikke magyarul a Médiablogon és a Webisztánon olvasható. Nagyjából azt fejtegeti Pollner és Hírbehozó is, hogy vajon a blogok halálát jelenti-e ezen jóval könnyebben kezelhető, így gyorsabb mini- vagy mikroblogok használata, vagy pedig egy kiegészítőjük. Én személy szerint az utóbbit tartom valószínűbbnek, lám, most is itt fejtem ki, hogy mit találtam, mert erre a témára több időt szánok, alaposabban átgondoltam, hozzáolvastam - tehát blogban a helye. De ha csak egy szimpla videót/linket/fotót akarok megosztani vagy egy twittercsiripnél hosszabb információt leírni/bekopizni, arra ott a minimálblog. Aminek, tegyük hozzá, nagy előnye, hogy további megoszthatósgot tesz lehetővé, például csak egy gombnyomás és megy ki a Twitterre és az infó, de például a Posterousnál szinte minden közösségi megosztóhelyre igaz ugyanez. Ja és nagyon fontos: mobilról könnyedén publikálhatsz ezekre az alkalmazásokra szöveget, képet, hangot, gyakorlatilag csak egy e-mailt kell küldeni a megadott címekre és máris ott van minden a saját közösségi színtereden.

Néhány érv, idézve Pollnert és Hírbehozót:

Évek óta arról beszélünk hogy a (hivatásos) média nem várhat többé úgy közönségére, mint a hálója közepén gubbasztó pók a legyekre. Oda kell menni, ahol ahol a potenciális közönség van. Az ambiciózus, rugalmasabb kiadványok tehát kapcsolatba kerültek a legaktívabb bloggerekkel, önálló oldalt nyitottak a Facebookon, ott vannak a Twitteren, videókat osztanak meg a YouTube-on.  Ha ügyesen csinálják, bővíthetik közönségüket,közben új dolgokat tudhatnak meg az online média működéséről.

 

Nem a szövegformázással, css-vakargatással akarnak naphosszat bíbelődni, hanem gyorsan, egyszerűen akarnak tartalmakat ide-oda kötögetni, újramegosztani, kommentelni, publikálni. Blogjaikkal pedig már nem online újságok címlapjaira akarnak legelsősorban kikerülni, hanem jelen akarnak lenni a tartalomújraelosztás hálózataiban: Twitteren, Facebookon, Tumblr-repostokban.