Gördülő kövek, vagány nagypapák

Most kéne egy nagy, kinyújtott nyelv, de mindenki becsukja a száját és mélyen hallgat - sóhajtott a környezetebem valaki a minap annak kapcsán, szinte napra pontosan 50 éves a Rolling Stones.

Való igaz, szinte hihetetlen, hogy a nagyfaterék generációja vagányabb volt, mint a mai tizen-huszonévesek. Persze a hatvanas éveknek is megvoltak a maguk konformistái, ám a nagy generációnak hívott korosztály alapjaiban rengette meg a civilizációt, nem csak a kultúrában, hanem a közéletben is. Egy idő után ugyanis figyelembe kellett venni, hogy mit gondolnak a huszonévesek, mert adott esetben egy igazságtalan, vagy legalábbis nekik nem tetsző háború ellen is hangolhatták a közvéleményt, mint történt ez Vietnam ...

No tessék, este arról posztolok, hogy visszatér a közel ötvenéves rockmatuzsálom , most pedig olvasom a Lángoló Gitárokon , illetve a Quarton , hogy feloszlik a Hobo Blues Band, nem is akármilyen számmisztika köré építve: Hobo 33 évesen alapította a zenekart éppen 33 éve, a búcsúkoncert pedig a mester 66. születésnapjának előestéjén lesz.

Mi több, ott lesznek a legendás korszak muzsikusai is, így Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János, Deák Bill Gyula. Sőt lemez is készül - stílusosan - Halj meg és nagy leszel címmel.

Az ős-Hobo viccesen mutat a Pajtás újság (az Úttörőszövetség lapja) címlapján

Szerintem Hobóról sokszor posztoltam, így eltekintenék az önismétléstől, talán csak annyi, hogy egy fontos személyiségnek tartom ...

A Magyar 1 egy kiváló Rolling Stones-filmmel (rendezte Martin Scorsese) ünnepli a zene világnapját, az általam látott két híradó is elsősorban a kitelepülős, utcai, aluljárós rendezvényekkel foglalkozott.

Ugyebár ezen a héten Békés Megyei Hírlapot szerkesztek, reggel nagy volt a dilemma, hogy miről készüljön képes beszámoló. Végül úgy érzem, jó döntést hoztam, mint hogy tanári hangversenyekről, zeneiskolai teremavatókról készüljön százezredik protokollkép, helyette a Csabai Csípős Blues Klub kitelepülős utcai koncertjét választottam. Ezzel talán felrúgtam több évtizedes belső protokollt és talán a helyi elit sem veszi majd jó néven, de a zene nem csak belterjeseké, a zene mindenkié.