No tessék, este arról posztolok, hogy visszatér a közel ötvenéves rockmatuzsálom, most pedig olvasom a Lángoló Gitárokon, illetve a Quarton, hogy feloszlik a Hobo Blues Band, nem is akármilyen számmisztika köré építve: Hobo 33 évesen alapította a zenekart éppen 33 éve, a búcsúkoncert pedig a mester 66. születésnapjának előestéjén lesz.

Mi több, ott lesznek a legendás korszak muzsikusai is, így Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János, Deák Bill Gyula. Sőt lemez is készül - stílusosan - Halj meg és nagy leszel címmel.

Az ős-Hobo viccesen mutat a Pajtás újság (az Úttörőszövetség lapja) címlapján

Szerintem Hobóról sokszor posztoltam, így eltekintenék az önismétléstől, talán csak annyi, hogy egy fontos személyiségnek tartom és tartottam mindig egész pozitív és egész unalmas korszakokkal, az utóbbi időben a Circus Hungaricus fémjelezte szezon egy jó korszak, úgy tűnik, egy rosszabbat megelőzendő jön ez a búcsúkoncert az Arénában - talán egy kicsit megirigyelve a Kispál média és állítólag kasszasikerét is, de ne legyünk gonoszak, hanem emlékezzünk arra a bandára, amelynek hihetetlenül fontos szerepe volt abban, hogy a magyar kultúrában olyan fontos értékek kerültek a helyükre, mint maga a blues, vagy a beatirodalom, és természetesen a Rolling Stones, a Doors, de a névadó munkássága révén Tom Waits (ezt benéztem, eredetileg John-t írtam, elnézést minden rajongótól és zeneértőtől és köszönet Lénának a figyelmeztetésért), Viszockij és nem túlzás, ha József Attilát is ebbe a sorba illesztjük.