Nem mentünk át videóblogba, annál is inkább, mert a vizuális élmény sajnos beszerzési forrás híján viszonylag alacsony, de itt nem is ez a lényeg, hanem az audióhatás.

Remélem, a korabeli Rouge zenekar tagjai nem rúgják szét a seggem így virtuálisan, de ma délelőtt átmentem online kiscserkészbe és kitettem a YouTube-ra néhány számot a szerintem méltatlanul elfeledett kilencvenes évekbeli zenekartól.

A dolog úgy kezdődött, hogy készülök írni egy nagyobb lélegzetű posztot a minap publikált Quart-listáról (mostmár higgadtan, a Nihil-ovációból némileg felébredve), s ehhez gyűjtögetem a - szerintem - kihagyott dalokat, előadókat, s arra döbbentem rá, hogy a Rouge teljesen elveszett az analóg világban, alig találtam egy-két cikket, ...

Megint találtam valamit, úgy látszik, ez mostmár egy tatás, nosztalgikus blog lesz. No nem túl messzire, csak másfél évtizedre megyünk vissza, ráadásul a zene szerintem most is modern. Olyan indie poprock-féle, ami mostanában megint megy, hallgassál csak Petőfit egy órán keresztül.

Ez a banda a Rouge és nem szégyen, ha nem nagyon hallottál róla, én is elég keveset tudok a bandáról. A kazettájukra véletlenül akadtam a kilencvenes évek elején, koncertjét soha nem láttam, illetve egyszer játszottak volna a Republic előtt (amikor a Republic még nem volt ennyire mainstream), de elmaradt mindkét koncert. ...