Vagyis Tibi bácsit. Azaz Hendrey urat. És persze Free Tibet, még hogyha egy kis olcsó szójátékkal kezdem, kihasználva, hogy Hendrey Tibornak hívják a Tibetet Segítő Társaság elnökét , akiből az elmúlt napokban, illetve korábban is különös közellenség lett.

Pedig Tibet ügye az egyik legvállalhatóbb emberjogi kérdés, Hendrey Tibornál pedig békésebb, nyitottabb hatvanas férfit nagyítóval kell keresni, mégis rendőrök hada akadályozta meg újfent, hogy gyakorolja alapvető emberi jogait, azaz kibontson egy tibeti zászlót a hazánkba érkező kínai elnök konvoja előtt. 

Annak ellenére, hogy korábban a Fidesznek is szívügye volt Tibet (már amennyiben ennek az érdekvezérelt képződménynek van szívügye a bevétel-kiadás ...

Vajon milyen eszmények adhatók még fel csak azért, hogy a hazáért viselt elhivatottságunkat kinyilvánítsuk? - ezen töröm a fejem egész este, holott lenne mit csinálnom, ráadásul aludni sem ártana.

Naszóval: még egy évvel, de egy hónappal ezelőtt is abszurd lett volna, ha valaki azt mondja, hogy vörös zászlókkal takarják el Budapest egyik legforgalmasabb területén a tibeti zászlót, tibeti menekülteket zaklatnak, a kínai miniszterelnök ellenei tüntetést betiltják, az utcákat pedig ellepik a kínai titkosrendőrök. Talán csak azért visel meg a dolog, mert már öregszem és még jól emlékszem a rendszerváltó lendületre, amikor Tibet és a Tienanmen tér fontos téma volt, ráadásul néhány napja néztem meg a Hét év Tibetben című filmet, ...

A yuppie-ról jut eszembe Bret Easton Ellis, aki holnaptól (bocs, mától) a Budapesti Könyvfesztivál vendége. Leghíresebb könyve az Amerikai pszicho , amit még megjelenése idején, a kilencvenes évek első felében olvastam nagy élvezettel, mint ahogy Az informátorok címűt is, ami emlékezetem szerint egy novella- vagy kisregénygyűjtemény (utánanéztem, jól emlékszem).

Az újabb Ellis-munkákat nem ismerem (naná, azóta feltalálták az internetet :)), de úgy tudom, minden megjelent magyarul. Szóval azt mondják, a fickó regényei és elbeszélései öncélúan erőszakosak, de ez nem igaz: sokkal inkább arról van szó, hogy leginkább a brutalitás naturális képeivel mutatható be az az állatfajta, amiről többnyire ír: sikeremberekről, ...