Sikeresnek bizonyult a mára tervezett bringatúra, kb. 25 kilométert tettünk meg szép nyugodtan és nem csak én élveztem, hanem az egész család: az egy dologra 5-10 percnél tovább nem figyelő Hédi Alíz és Erika is, akit néhány évvel ezelőtt sikerült elvadítanom a bringázástól egy közel száz kilométeres "mélyvízbe dobással", szabi alatt ennyi képzavar talán megbocsátható egy médiás betanított munkásnak.



Ami még fontos, egy kis reklám: van itt egy lelkes bringakölcsönző, úgy hívják hogy Teker Zoli. Arra nem tudtam rájönni, hogy tényleg ez a neve, vagy valami marketingfogás, mindenesetre nagyon kedves, szívélyes és segítőkész volt, s ami a legfontosabb, kitűnő Gepida bringákat tett a seggünk alá, melyekkel öröm volt a ...

Egy ideig blogszünet, vagy lehet, hogy mégsem: a helyszín az agárdi Pákász Kemping szabadtéri konyhája, szot-üdülő fíling: gyerek a házban szundikál, anya keresztrejtvényt fejt, apa a laptopján dolgozgat, a háttérben Barátok közt, de csak azért mert csak a földi csatornák foghatók.

Szóval megpróbáljuk kipihenni ezt a nyarat, ami szinte végig munkával telt, mert hiába a fesztiválos kiruccanások, ezek mégsem pihenések. Erre van most szükségünk: szolid, unalmas napok, kevés emberrel, lassú programokkal.

Annyira utószezon van már itt, hogy egyedül vagyunk ebben a hatalmas kempingben, talán hétvégére népesül be ismét a part, de addigra mi már nem leszünk itt. Egy-két munkahelyi feladat még utolért, egy-két dolgot én is ...