Tehát Csalánleves. Valójában négy produkciót néztünk meg, amelyek kb. két órát csúsztak, de alapvetően nem tekintem elcseszett éjszakának a szombatit, annak ellenére, hogy háromkor keveredtünk haza. Igaz, erre ráment a vasárnapom, mert alaposan meg voltam zuhanva egész nap, a családi kötelezettségeimet (ebéd, névnapozás) is csak hányaveti módon teljesítettem, kutyázás, blogozás, ne adj Isten munka teljesen reménytelen volt. Pedig nem is ittam, csak kólát, merthogy Erika nem szeret éjszaka vezetni. Lehet persze, hogy közel egy liter kóla viselt meg igazán.

Alapjában természetesen mindenki a Belgára volt kihegyezve. A fiúk nem okoztak csalódást, de igazán olyan többletet sem adtak számomra, amitől túltengett volna bennem az adrenalin. Nagyon jó volt a színpadi munka, ültek a poénok, elsősorban a mindenki által ismert számok mentek, azonban volt bizonyos hiányérzetem. Maga a közönség sem volt az igazi, hiába voltak több százan és hatalmas rajongók, ahogy elnéztem, nem tudtak a bandával énekelni. Magyarul nagy a baj: divat lett a Belga, hallgatni azonban nem mindenki szokta, így gondot okozott elénekelni a tömegnek például a Magyar Nemzeti Hip-hop betétjét, miszerint "Állok a pusztába..."

Egy nagyon jó francia zenekart is láttunk, a nevüket nem tudom, de felesleges is lenne szerintem megjegyezni, mert hiába voltak jók meg minden, produkciójuk afféle manapság divatos hardcore-ral elegyített world music volt, amit itthon talán a Trottel és a Persona Non Grata csinál a legjobban. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy semmi egyedi. Nagy élmény volt viszont a Ludditák: két csaj MC és Dj Sztyepp közös projektje, mely szintén megvan már évek óta a Tilos Rádió holdudvarában, viszont én vidéki bunkó még nem hallottam, talán még róluk sem. A hiányosságot úgy pótoltam be, hogy amint géphez kerültem, nekiugrottam a Google-nak és nagy szerencsém volt, mert az albumuk (legálisan!) letölthető a Tilos lapjáról, amit meg is tettem, és nem bántam meg.