Ismét retróhangulat, ezúttal a Bencsik Sándor Emléklemezt szereztem be MP3-ban, olyan P.BOX, P.Mobil-nóták vannak rajta, amiket B. S. írt. Hát, rá már csak az ilyen vén arcok emékeznek, mint én vagyok: úgy tudom, tótkomlósi származású volt, a P. Mobilban lett ismert gitáros, a zenekar legjobb korszakában volt tag, majd a Dinamitban, illetve a P. Boxban játszott. A Dinamitot annak idején a hivatalos szervek - Bors Jenő, Erdős Péter - hozták létre, hogy tompítsák az akkor nagyon felívelő magyarock (1979-80-at írunk!) nimbuszát, a Dinamit ilyen jóra biztató nótákat adott elő, persze nem csak ilyeneket, ahogy most hallgatom az albumot, voltak egész jó dolgaik is. Mindenesetre a sajtó nem nagyon szerette őket (ekkoriban ez volt az első nyilvánosság egyetlen lehetősége az ellenzéki magatartásra :-)), mint ahogy a kemény mag körében is ciki volt szeretni (mondjuk ha belegondolunk, nem is volt túl hiteles, hogy "aluljárók fia, a sorsod valahol hibás"). Utána jött a P. Box (érdekes, hogy mennyire keverhető a két utódzenekar, nem is nagyon lehet megkülönböztetni a számaikat...), majd a rockhullám elcsitulásával vendéglátózás. Azt hiszem, katona voltam, tehát 1984-85 körül halt meg, öngyilkos lett, kivetette magát egy bécsi szálloda ablakán, ez volt a hivatalos verzió, persze ellenkező híresztelést nem is hallottam. Fiatalon elhunyt tehetséges emberek kapcsán sokszor gondolkodom rajta: mi lenne belőle, ha élne? Ócska haknihuszár, vagy megőrizte volna méltóságát, mint azt tette az általam évekig nem kedvelt, de mostmár egyre inkább becsült Hobó?

(Ami a legszomorúbb ebben a szomorú történetben: a google képkeresővel illusztrációt kerestem a bejegyzéshez, mire persze a Bencsik kifejezésre ki volt az első arc,aki megjelent? Hát Bencsik Demokrata András. Őt inkább nem tenném ide.)