Nem vagyok vidám a Teller Ede – Népszabadság cirkusz miatt. Több aggályom is van, főként az, hogy már a Népszabi is... Nem feltételezek persze sanda szándékot a lap részéről, bár ismert a Népszabi öregjeinek politikai orientáltsága (félreértés ne essék, szó sincs komcsizásról, azonban gondoljunk csak az Aczél- vagy Tanács-publicisztikákra). Mindenesetre szarvashibát követtek el azzal, hogy nem csekkolták megfelelőképpen a sztorit (a főbűnös egyébként, Zeley László orosházi jellemző módon, majd hazahívják lapot szerkeszteni :-))

A Népszabadság mindezek mellett a szakma etalonja, nagyon jól emlékszem, amikor néhányszor helyettesítettem a területi tudósítót, hogy milyen nagy arccal, arroganciával beszéltek velem a tudósítói rovat vezetői – nyilván helyesen, merthogy – egy kedves barátom kedvenc multimondásával élve – a szigor növeli a kreativitást. Teller Ede egyébként sem tartozott soha a kedvenceim közé, bár tisztelem, mint világszerte ismert, magyarságát felvállaló tudóst, viszont mindig csodálkozva bámultam a köré font kultuszt, ami megnyilvánult például a választások idején felolvasott levelében. De azt is mulatságosnak tartom, hogy egy környékbeli általános iskola (valamelyik Bánhegyesen) az ő nevét viseli, tehát még életében róla kereszteltek. Ennek ellenére szomorú, hogy valaki nagyon visszaélt egy halott ember nevével, tekintélyével, ő ugyanis már nem tud beszólni, hogy igaz, vagy nem igaz a neki tulajdonított levél.

A harmadik bánatom, hogy még a hitelesek egyike, Seres László is belement a csőbe, és egy tegnapi publicisztikájában kész tényként írt a levélről, igaz, a maiban elnézést kért tévedéséért (a lap főszerkesztője is megtette ezt, beismerve a tévedést).

Végül pedig azért sem vagyok vidám, hogy ez az egész baromság téma, sőt vezető hír lehet a mai Magyarországon, lám-lám, én is ezzel kezdtem a napomat, pedig bőven van mit csinálnom, például hozzá kéne fognom a céghonlap PR-anyagainak megírásához...