Bepótoltam néhány elmaradásomat, mivel elég keveset olvastam az elmúlt napokban. Egy kis vegyesfelvágott következik, a klasszikus blogok természetrajza szerint: egy hír, egy link saját ízlésterror alapján.

A Mancs egy nagyon érdekes összeállítást közöl a miniszterelnöki, illetve kormányzati tanácsadókról, egyebek közt Bozóki, Dessewffy nyilatkozik, egyebek közt arról, hogy tanácsadó publikálhat-e a sajtóban...

Ugyanitt egy kellemesebb téma: az immár 50 (!) éves Révész Sándorral készült interjú annak kapcsán, hogy az egykor Kölyök becenevet viselő bálvány újabb lemezt ad ki. Révészt én is kedveltem annak idején, igaz, a Piramis nálam szigorúan csak a kortársak, tehát a P. Mobil, HBB és a Beatrice után következett, nem is tartoztak egy csoportba, ők a hivatalos vonalat képviselték. Szimpatikus volt Révész kivonulása a világból, sőt volt szerencsém meghallgatni a "nagy vissztérés" albumokat is, mind a kettőt. Ezt az újat még nem hallottam, félő, hogy ez is érdektelen marad.

S ha zenészromantika: 20 éves a PUF! Hihetetlen, sosem felejtem el az első agyonmásolt audiókazettát, a legendás 1985-ös demóanyagot, amelyhez - jó vidéki szokás szerint - valamikor 1990 táján jutottam egyetemista barátaim jóvoltából. Kisebbfajta forradalom volt a Fiatal lányok, a Bál, az Utolsó év - ezeket a mai napig szívesen hallgatom. A Pál Utcai Fiúkról az Origó közöl összeállítást. És mi a tanulság? Ha nem akarsz a fősodorban haladni, simán leejtenek. De ez csak a látszat, a lényeg szerintem az, hogy mindig akad egy klub, egy fesztiválszínpad, ahol szívesen látják Lecsóékat. Ha mondjuk beállnak a sorba és Lagzi Lajcsihoz járnak audenciára, lehet, hogy már nem működne az egész...

Az ÉS-ben Kovács Zoltán a címlapos publicista és Lopzárta című írásában régi kedvencével, Forró Tamással foglalkozik, azon túl persze a magyar újságírás állapotával. Azzal, hogy a dream team a nyolcvanas években szerzett tekintélyét és nem utolsó sorban ismeretségét üzleti célra fordították, persze Havas Henrik ezt kevésbé gátlástalanul tette. Csak egy idézet: Persze, teljesen igazságtalan lenne Forró Tamáson számonkérni a hazai sajtó teljes lezüllését, ő ennek a gennyes világnak csak egyik haszonélvezője. Nemrégiben a Magyar Narancs megkérdezte Forró egykori riportertársát, Havas Henriket, mi a véleménye Forróról, ő két lényeges adalékot talált fontosnak róla mondani. Először szokásához híven bolyongott egyet a nyolcvanas években: "Szisszenjenek fel a mélyen tisztelt publicisták, de állítom, hogy mi ketten újítottuk meg a rendszerváltás időszakában a rádiót". Nem tudom, hogy a mélyen tisztelt publicisták miért szisszennének föl, mert ugyan kik újították volna meg a magyar rádiózást, ha nem a magyar rádiósok? (...). Hanem a két megújító, amint megújította a magyar rádiózást, ugyanazzal a lendülettel le is robbantotta, amennyiben Havas két bekezdéssel odébb úgy nyilatkozik, "Munkánk során mindenkivel találkoztunk, aki számított, és ezeket a kapcsolatokat lehetett kamatoztatni az üzleti életben is." Világos beszéd: van újságírás sokféle. Tényfeltáró, irodalmi, dokumentum-, szociografikus és kamatoztatható.