A héten itthon dolgozgatok, pontosabban csak a legszükségesebb, legégetőbb napi feladataimat végzem el, mert dolgozatot kell írnom európai gazdaságból, amihez csend és nyugalom kell, egyébként egy politolóügiai témájú tanulmányről írok (Kende Péter A demokratikus kormányzat morális felelőssége), ami ugyebár hálás téma, nem is okoz különösebb gondot, más kérdés, hogy 17 ezer karakter szómenést összehozni nem nagyon lehet irodai zajban, miközben mindenki az általam használt egyetlen normális számítógépet akarja használni.

Két hét múlva nagy kihívás előtt állok: Faludy Györggyel csinálok pódiumbeszélgetést a szarv asi Zebra Klubban a Liberális Klub szervezésében. Nagy falat, sokat kell készülnöm, észnél is kell majd lennem, de valahogy nem tudok megfutamodni az ilyen kihívások elől, amik ráadásul anyagilag sem jelentenek túl nagy vonzerőt. De ha nemet mondok, akkor megfutamodok, amiért utálnám magam. Egyébként nem ez lesz az első ilyen típusú vendégszereplésem a szarvasi libsiknél, hiszen tavaly Vágó Istvánnal, előtte pedig Veér Andrással csináltam hasonlót, ami ráadásul tetszett is a szervezőknek, sőt a közönségnek is, de még Vágó is nagyon rendes volt, mert a róla szóló könyv dedikációjába azt írta, hogy "köszönöm a jó kérdéseket" :-) Mondjuk ezek nem voltak olyan nagon-nagyon jó kérdések, inkább csak Blikkhez és egyéb kretén sztármagazinokhoz vannak szoktatva szerencsétlenek. Naszóval: ha a dolgozatot befejeztem, vethetem be magam a Faludy-életműbe, amivel természetesen nagy vonalakban tisztában vagyok, de én még olyan régimódi kommunikátor vagyok, aki Lenin után szabadon azt mondja, hogy készülni, készülni, készülni...