Jó helyre kerülne a lottó főnyereménye, ha valamelyik blogolvasó nyerné meg - röviden így összegezhető a legfrissebb felmérés eredménye. Összesen huszonhárom válasz érkezett a "Mihez kezdenél, ha tied lenne a lottó 5-ös?" kérdésre. A többség, kilenc fő a "Vállalkoznék és jótékonykodnék" választ jelölte be, ami az összes válaszadó közel negyven százaléka. A második legtöbb válasz a "Nagyon megijednék a rám szakadt tehertől" bejegyzésre érkezett, összesen hat darab, ez 26,1 százalékot jelent.
A további válaszok:

Élném eddigi életemet, csak jobban 4 (17.4%)

Felélném és nem dolgoznék 2 (8.7%)

Vállalkozásokba fektetném 2 (8.7%)

Munka, főiskolai előadások, pályázatírás, munka, előadás, pályázatírás, úgyhogy a blog hanyagolva. Vagyis pihentetőül idevethetnék valami sületlenséget, de csak azért, hogy legyen itt valami, nem érdemes. Pedig húúú, de sok dolog jár a fejemben. Elsősorban az, hogy valami nagy gáz van itt demokráciailag, és télleg nem az Orbán-logika mentén: nem nagyon teccik ez a bíróság körüli hercehurca. De talán majd még most a hétvégén többet tudok írni.

Izgalmas cikk a vidéki sajtó helyzetéről, Bod Tamás hívta fel a figyelmemet, illetve több (volt) kolléga figyelmét. Aki esetleg nem tudja néha követni magánsiránkozásaimat itt a blogon, az elolvasva a Mancs cikkét mindent megért. Egy nagyon jól megírt, pontos elemzés. 

Vidéki lappiac

Gályarabok

Ha a magyar sajtó szabadságáról esik szó, meg arról, hogy meddig tart a nyilvánosság hatalma, ritkán gondolunk a vidéki napilapokra. Pedig nem árt, ha tudjuk: míg a négy országos "minőségi" napilapból mindösszesen úgy 320 ezer példány kel el naponta, addig a megyei napilapok összpéldányszáma közelíti az egymilliót. A magyar nép túlnyomó része - már amelyik egyáltalán újságot vesz a kezébe - belőlük tájékozódik tehát. ...

Nemhiába ontja hetek óta a karácsonyi fílinget a kereskedelem, bennünket, kevésbé célcsoporthoz tartozókat is ördög szállt meg és ma megvettük régóta vágyott Bundy-kanapénkat. Igaz, ez kisebb, mint a Rém rendes családé, ezen három vékony ember fér el, illetve magamfajtából kettő. Ennek örömére egy kicsit átrendeztük a nappalit, ami abból is áll, hogy az én íróasztalom immár nem háttal van a bejáratnak, hanem szembe fordul vele. Egy kicsit úgy nézek itt ki, közvetlenül az ablak előtt, mint egy téeszelnök, vagy éppen egy tévéshowman, ezek ugyanis újabban már csak íróasztal mögül tudják vezényelni magvas beszélgetéseiket, kivétel talán csak szegény Hajós András volt, akinek sajna most nincs műsora, illetve Alföldi Róbert, ...

Módosítottam a wap-előfizetésemet, így mostmár bárhol vagyok, figyelemmel tudom kísérni például a fórumon zajló életet. Természetesen nem wap alapú a szoftver, sőt a telcsim sem olyan csodaszerkezet, hogy lazán olvassa a html-t, viszont van a Google-nak egy jó kis wapos keresője, ami tulajdonképpen pásztázza az egész netet. Sikerült vele befogni a fórumot, lementettem kedvencekbe, így mostmár a telcsimen is tudom követni az eseményeket. Sajnos csak követni, mert írni  - és moderálni - nem lehet ezzel a megoldással, de legalább képben vagyok.

Korábban egy nagyon light-os előfizetésem volt, ami csak a Pannonwap szolgáltatás igénybe vételére volt elég (igaz, ebben elég sok információs szolgáltatás beletartozott). Ez az új csomag havi ...

 

Tehát Sarkad, postaforgalmi szakközépiskola, kelet-magyarországi postástanulók szakmai versenye. Én pedig tudósítóként vagyok ott kétezer karakter és egy fotó erejéig, de mivel jó magyar szokás szerint sok a protokoll, inkább csámborgok egyet a suliban, nosztalgia gyanánt. Első vállalkozásom kudarcba fullad, persze ez csak itthon derült ki: le akartam reprózni az érettségi tablónkat az Óépületben, persze nem sikerült, csak zöld massza látszik, pedig de jópofa lenne, ha meglennék itt a gépben hosszú, fekete hajjal, nulla túlsúllyal, a jövőbe révedő buta tekintettel.... Majd anyáméktól elkérem a fotók eredetijét, végülis ott megvannak, más kérdés, hogy még azt gondolnák, elkezdődött a múltbarévedő nosztalgiahullámom, mely ...

Csak egy bejegyzés az itt és most miatt: egykori iskolám számitógépes termében ülök (elvileg a Postás újságot tudósitom) és rávetettem magam a netre. Felemás érzés, később talán irok még róla...