Mennyire el lehet lazulni a számítógép előtt, ha az embernek nincs dolga és csak összevissza netezget, olvasgat, közben tévézik, cigit sodor, beszélget a családtagjaival. Az az igazság, hogy lazítottam a hétvégén a sikeres vizsgák örömére, holott pénteken délután jön az újabb forduló: vállalati pénzügyek Dancsó Józsival, úgyhogy a délutánjaim továbbra is lekötöttek. Ma megnéztem végre a Közel a szerelemhez című filmet a Filmmúzeumon Salamon Andrástól, régen készültem rá, már csak a zene miatt, merthogy azt az Anima Sound System csinálta, nem is akárhogy, az album ugyanis megvan. De sajnos manapság könnyebb hozzájutni bármihez, mint egy korrekt művészfilmhez (vagy minek is nevezzük, tulajdonképpen egy normális, mai film, csak éppen a multiplexek nem vetítik, nem beszélve az ugyanazzal a logikával működő, csak szegényesebb orosházi moziról). Nem azt mondom, hogy hú, de nagy áttörés a magyar filmművészetben, de egy megható, aranyos film érzelmekről, toleranciáról, magyar valóságról, különösen jó volt Hujber Ferenc alakítása, akit újabban az egyik Vodafone-reklámban lehet látni félgengszterként, amint éppen a Vitamax Duót vagy melyik csomagot reklámozza.