Nem tudom, Kovács Kálmán és Magyar Bálint megmagyarázták-e már a főnöküknek, az általam egyébként kedvelt Kuncze Gábornak, hogy a Sulinet nem a szegénypolitika része, nem azért hirdették meg, hogy segítsék a rászorulókat, hanem lendületet, ha úgy tetszik, motivációt adjanak az információtechnológia fejlődésének. Ennek oka pedig nem elsősorban az, hogy Kovács Pistikének legyen új dzsojsztikja meg lövöldözős játéka, hanem hogy korábbi viszonylag kedvező pozíciónkat visszaszerezzük, ugyanis nagyon rosszak mind a számítógépes, mind az internetes mutatóink. Ezzel a programmal legalább néhány családot rávettek, hogy ha már visszajön a lé, invesztálják már be számítógépbe, ami a bulvárhíradók állításai ellenére nem azért van, hogy megrontsa gyermekeinket, hanem azért, hogy abba a sokat emlegetett Európába nem hülyén és elmaradottan kerüljünk. Ha úgy tetszik, versenyképességünket szolgálja, konzervatívul pedig nemzeti érdek, na!

Teljesen más kérdés, hogy nem feltétlenül szórakoztató perifériákat kellene támogatni (most magam ellen beszélek, én is fényképezőgépet vettem a program keretében, bár szerintem a digigép nem tartozik ebbe a kategóriába), hanem a szigorúan vett informatikai beruházásokat, ezen lehet, sőt talán kell is korrigálni, de senki ne keverje össze ezt a gazdaság-, vagy ha úgy tetszik, tudásélénkítő programot a szociálpolitikával, azaz a tej-kenyér-fűtés-kompenzációkkal.