Nem akar véget érni ez a Tilos-dolog, aminek nem örülök. Amikor azon az elhíresült tüntetésen zászlót égettek, azt hittem: a fejéhez kap minden hisztériás barom, de nem, valami olyasmit próbálnak kommunikálni, hogy provokáció áldozatai lettek, nem tehetnek semmiről, de hát a Tilos... A minap telefonos interjút csináltam a Jobbik egyik prominens vezetőjével, természetesen rákérdeztem, minden objektivitásomat, liberalizmusomat,. toleranciámat összeszedve. Erre jön a fiú, feleannyi lehet, mint én, hogy "de bezzeg a Tilos, és felháborító, hogy csak harminc nap és micsoda dolog, hogy a bíróság felfüggesztette a büntetés végrehajtását..."

Igyekeztem közbevetni, hogy de hát hányszor kérjenek még bocsánatot, de mintha meg sem hallotta volna, csak fújta, csak fújta a magáét. Azóta sokat gondolkodom ezeken a suhancokon, akik többnyire érdekes módon bölcsészek: közgazdászt, jogászt még véletlenül sem találunk közöttük, ez azért érdekes, nem? De nem is ezen gondolkodom, sokkal inkább azon morfondírozok, hogy ezeknek milyen kapcsolatuk lehet a kereszténységhez, Jézushoz? Élő vagy holt? Bizonyára rendesen elmennek hittanórára meg templomba, de vajon mit olvasnak a Bibliában? Megpróbálták-e már értelmezni annak tanításait, vagy megelégednek - sok esetben ugyancsak szélsőjobbos - papjaik magyarázataival?

Az meg különösen foglalkoztat, hogy vajon Jézus kit szeret jobban? Azt a szerencsétlen alkoholistát, aki már ezerszer megbánta, amit tett, lehet, hogy azóta maga is megtért, vagy azt a fazont, M. G. R.-t, aki az ő nevében izraeli zászlót éget, majd gyáva, sunyi módon, paródiába illően azt hazudja, hogy cukorka hatása alatt cselekedett. Talán a jobbikos uracsok, no és persze Szalai Annamária talán nem hallott Saulusról, aki a szó szoros értelmében irtotta a keresztényeket, majd miután találkozott Jézussal, Pálként a leghűbb emberévé vált.