Szerintem addig nem öregszik meg az ember, amíg tud röhögni önmagán: átvitt értelemben én is ezt tettem ma este, a Dunán megnéztem még egyszer a Kis utazást, ami egy hetvenes évekbeli retró NDK építőtáborral, lazuló Kádár-diktatúrával, Dzsingisz kánnal, Piramissal és még ki tudja milyen kellékével a nyolcvanas évek elejének. Nos, másodszorra még inkább látszik, hogy zseniális film, hiteles karakterekkel, kellő humorral, jól időzített poénokkal. Nem értem, miért nem lett sikerfilm, mint például a Csocsó vagy a Nagy generáció vagy folytathatnám a sort. Külön tetszett Bojtár B. Endre MaNcs-főszerkesztő töritanár-alakítása, nagyon jól megformálta a nyomulós kiskomcsit, a néző számára szinte hihetetlen, hogy a fazon milyen gyilkos A szerk.-eket képes írogatni. Ja, és a kartársa, Keserű Imre is jópofa volt: ő Szentesen tanít a gimi drámatagozatán, ő pedig arról ismert, hogy a nyolcvanas évek végén nagy MSZMP-reformer volt, de a sűrűjéből már kimaradt, azaz az utódpárt(ok)ban már nem vállalt szerepet.