Enyhén szólva megszívattam magam: délben hazavittem a kocsit, hogy a bringát el tudjam vinni szerelőhöz egy általános átnézésre a mezőtúri út előtt, ám a srác csak holnapra tudja vállalni. Egy kolléga sincs már bent, aki kocsival hazavihetne, úgyhogy lesétálom azt a kb. két-három kilométert. Érdekes, a kutyával is kb. ennyit szoktunk megtenni, akkor még sem zavar a táv, most meg majd megőrülök a tudattól. Gondolom azért van, mert hót unalmas és ingerszegény átgyalogolni a menetvonalamon, a Belga után szabadon: ha találkozom valakivel, az a baj, ha nem találkozom senkivel, az a baj...