A hétvége ismét net nélkül telt, ami őrült bosszantó egyrészről, másrészről pedig hasznos dolog, mert több időt fordítottam offline dolgokra. Nem tudom, jó irányba halad-e a világ, vagy legalábbis én, amikor fura hiányérzet gyötör, amikor offline számítógép előtt ülök és nem tudok kapásból utánanézni valaminek, legyen az egy adat a készülő cikkhez vagy egyszerűen csak az esti tévéműsor. Nézegetem az embereket, akik nem használnak internetet, még számítógépet sem és egész jól elvannak. Igaz, hogy az előrejelzések szerint ők az informatikai vesztesek, de ebben nem vagyok annyira biztos: vesztesek csak abban a hülye mókuskerékben lehetnek, amin a köznapi lótás-futást, a folyamatos fogyasztást és a könyöklést értjük - ha ők ebből ki tudják vonni magukat, akkor szerencséjük van és boldogok lesznek. De ha elfogadják az "evilág" (vagy e-világ?) szabályait, akkor viszont nincs mese, hogy megint egy klasszikust (O. V.) idézzek: ma már nem a nagy hal zabálja meg a kis halat, hanem a gyors hal a lassú halat. Mellesleg ezt Orbán akkor mondta, amikor a kétpártrendszer fontosságát hangsúlyozta Tusnádfürdőn. Tipikus eset: egy bölcs gomb,  amelyhez szabunk egy szalonképtelen, legalábbis erősen vitatható kabátot.