Helyszíni képek egyelőre nincsenek, ismét átmeneti memóriakártya-zavar (küldhetné már a HP a jó kártyát), de holnapra megoldom. Lényeg, hogy jól sikerült a könyvbemutató, sokan voltak, nem unatkoztak, ráadásul egy órahosszánál nem volt hosszabb, amire tudatosan törekedtünk, tekintve, hogy a közönség nagy része tulajdonképpen négy órától nyolc óráig folyamatosan le volt kötve (holokauszt megemlékezés volt, kiállítás-megnyitó, emlékünnepség, koncert, végül a Fedor-könyv bemutatója). Az Öreg sziporkázott, nagyon jól felkészült a Wesselényi-Fedor házaspárból, még egy kicsi emlékeztetőt is írt magának, így tulajdonképpen nem is kellett kérdésekkel noszogatni, vágta a témát. Ugyancsak jó volt Bárdos Zsuzsa, aki az utószót írta és nagyon alaposan belevetette megát a Fedor-életműbe, nem csak most, élete utolsó éveiben (1990-ig élt) kapcsolatba is kerültek. Fedor Ágnes egyébként tényleg nagyon tehetséges írónő és újságírónő volt, sok ilyen kéne a mai szerkesztőségekbe:  a szakma a kisujjban, ezzel együtt nyitottság az új dolgok iránt.

Faludyék fél tizenkettőig maradtak, együtt vacsoráztunk, közben persze a szokásos adomák, meg persze teljesen hétköznapi dolgok megvitatása. Kaptunk ajándékot is tőlük: egy dedikált példányát a Gyuri bácsi által szerkesztett Testek vonzásában című kötetnek. A vén kujon :-)