Nem tudom, van-e értelme negyvenes politikusoknak ökörködniük egykori kedvenceik előtt tisztelegve, s arról egy buta tudósítást közölni a legnagyobb napilapban, mindenesetre mint egykori lelkes Bizottság-rajongó természetesen megdobbant a szívem a hírt olvasva. Persze jobb lett volna a klasszikus Szerelem helyett elénekelni a talán még klasszikusabb Kamikazét: filozofikusabb, ráadásul egy kicsit az öregedésről - is - szól...


Fodor Gábor és László Csaba: performance
    
Népszabadság • T. M. I.  • 2004. október 20.

Hétfő este meglehetős szókimondó performance-szal lepte meg hallgatóságát Fodor Gábor SZDSZ-es ügyvivő és László Csaba egykori pénzügyminiszter: a fővárosi K Petrys Galériában énekszóval nyitották meg Wahorn Andrásnak, az egykori Albert Einstein Bizottság együttes frontemberének több tucat festményéből álló tárlatát. A nyilvános megnyitóünnepség hivatalos részeként a festő-dalszerzővel együtt a zenekar már-már elfeledett, ám, ahogy mondani szokás, máig aktuális sorait idézték fel: "Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem, köpni kell, pű, köpni kell, pű, már megint csak őrája gondolok, már megint akarok egy jó nagyot, köpni kell, pű" stb. Hogy a hatalom csúcsainak képviselői nőhiányban szenvednek-e, avagy ezzel a kis tréfával tesznek hitet a szabadság mellett, netán blama az egész, nem tudni. A hallgatóság óriási üdvrivalgással honorálta a Megasztár-jelöltekhez méltó próbálkozást. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy - megfigyelők véleménye szerint - az eredeti számban a világba ordított "pű" Fodor szerény-mosolygós-kisfiús előadásában csak "píí"-re sikeredett, László Csaba pedig olyan arccal "patty-patty"-ogott a mikrofonba, mintha az éves költségvetés számait ismertetné a parlamentben. Hiába, mégiscsak politikusok.