Valami vírus kerülget, remélem, nem most a hétvégén dönt ágyba, van még
egy csomó dolgom a szakdolgozattal, meg amúgy is, mindenesetre a
tünetek nem tetszenek: torokfájás, orrdugulás, nehezedő fej...
Az Estében éppen a Medián és a Tárki főnökei elemzik a népszavazásos felméréseiket. E témában én is ígértem endorsementet, azaz , akárcsak az angol-amerikai lapok a választások előtt, felfedem a saját szavazatomat, persze, nem buzdítva senkit a követésre. Azt is ígértem, hogy rövid leszek: nem, igen. A döntésben nem a pártok véleménye, még csak nem is a kormány által publikált számoszlopok játszottak közre, de még csak nem is a minden áron való mindkéttábornakodabaszok szemlélet motivált (bár tulajdonképpen ez történik, hahaha).
Talán nagyképűen hangzik, és talán nem árulkodik széles ideológiai műveltségről, de mindkét esetben a számomra legvonzóbb értékrend, a liberalizmus alapján döntöttem. A kórháztörvénynél egyértelmű a helyzet: az egészségügy halála a minden áron való állami kizárólagosság. Nem akarok száz és száz érvet felsorakoztatni, maradjunk abban, hogy a jelenlegi helyzetnél minden megoldás jobb. A kettős állampolgárság kérdésében úgyszintén a szabadelvűség vezérelt: továbbra is fel vagyok háborodva, hogy politikusok az emberekben szunnyadó idegenellenességre, a jövőtől való félelemre építik a kampányukat. Felháborító, még hogyha tegyük fel, igazuk van, bár ebben nem vagyok olyan biztos. Ha az igent várják tőlünk a magyarok, akkor én nem akarok nekik szomorúságot okozni azzal, hogy elutasítom őket. Még hogyha ez szentimentális, árvalányhajszagú mondat is volt - egyébként úgy vélem, a politika nem csak jog és közgazdaságtan, hanem igenis erkölcs is, hiszen az a feladata, hogy élhetőbbé tegye a világunkat. Itt is van sok érv pro és kontra, de ezzel most sem hely, sem idő, hogy foglalkozzak.
Egyébként ezek a kérdések teljesen idétlenek, teljesen felesleges volt feltenni őket, az ilyen kvázi népszavazásokkal inflálják a népképviselet valódi jelentőségét. De ha kiírták, mert a demokrácia így kívánja, akkor egy demokratának el kell menni és szavazni. Azok a pártok is szégyelljék magukat, akik most az otthonmaradásra buzdítanak. Ja, és azok is, akik összevissza hazudoznak
Szólj hozzá
Az Estében éppen a Medián és a Tárki főnökei elemzik a népszavazásos felméréseiket. E témában én is ígértem endorsementet, azaz , akárcsak az angol-amerikai lapok a választások előtt, felfedem a saját szavazatomat, persze, nem buzdítva senkit a követésre. Azt is ígértem, hogy rövid leszek: nem, igen. A döntésben nem a pártok véleménye, még csak nem is a kormány által publikált számoszlopok játszottak közre, de még csak nem is a minden áron való mindkéttábornakodabaszok szemlélet motivált (bár tulajdonképpen ez történik, hahaha).
Talán nagyképűen hangzik, és talán nem árulkodik széles ideológiai műveltségről, de mindkét esetben a számomra legvonzóbb értékrend, a liberalizmus alapján döntöttem. A kórháztörvénynél egyértelmű a helyzet: az egészségügy halála a minden áron való állami kizárólagosság. Nem akarok száz és száz érvet felsorakoztatni, maradjunk abban, hogy a jelenlegi helyzetnél minden megoldás jobb. A kettős állampolgárság kérdésében úgyszintén a szabadelvűség vezérelt: továbbra is fel vagyok háborodva, hogy politikusok az emberekben szunnyadó idegenellenességre, a jövőtől való félelemre építik a kampányukat. Felháborító, még hogyha tegyük fel, igazuk van, bár ebben nem vagyok olyan biztos. Ha az igent várják tőlünk a magyarok, akkor én nem akarok nekik szomorúságot okozni azzal, hogy elutasítom őket. Még hogyha ez szentimentális, árvalányhajszagú mondat is volt - egyébként úgy vélem, a politika nem csak jog és közgazdaságtan, hanem igenis erkölcs is, hiszen az a feladata, hogy élhetőbbé tegye a világunkat. Itt is van sok érv pro és kontra, de ezzel most sem hely, sem idő, hogy foglalkozzak.
Egyébként ezek a kérdések teljesen idétlenek, teljesen felesleges volt feltenni őket, az ilyen kvázi népszavazásokkal inflálják a népképviselet valódi jelentőségét. De ha kiírták, mert a demokrácia így kívánja, akkor egy demokratának el kell menni és szavazni. Azok a pártok is szégyelljék magukat, akik most az otthonmaradásra buzdítanak. Ja, és azok is, akik összevissza hazudoznak
