Nehéz a semmiről írni, hiába
gondoltam ugyanis, hogy majd a passzivitásban húúú, de nagy gondolatok
fordulnak meg a fejemben, ez nem így van - legalábbis egyelőre. De nem
is erőltetem, a rámmért kúrát igyekszem maximálisan betartani: a 24
órából legalább 18-at töltök vízszintes helyzetben, aludni viszont csak
nehezen tudok, így elsősorban olvasás, tévézés a napi program (holnap
kapok kölcsön egy DVD-t egy csomó - remélem kedvemre való -
filmmel). A világ dolgait szívesen kihagyom, néha kattintok csak
híradóra, de valójában nem hoznak lázba a történések. A fennmaradó hat
óra egy része gép előtt ülés, de nem munka, legfeljebb azzal
kapcsolatos levélváltások, egyeztetések (egész jó bírják nélkülem - ez
megnyugtat, szemben a Nagy Munkavállalói Átlaggal, amely ugyebár azt
szereti, ha pótolhatatlannak tűnik...), és persze van fél-fél óra
séta reggel és este, ehhez egyrészt Erika kímélése miatt is
ragaszkodom, aki azon túl, hogy robotol a munkahelyén, mindent megtesz
a gyógyulásomért; a séta magam miatt is fontos, hiszen valamennyit
azért nekem is kell töltenem a levegőn.
Szólj hozzá
