Tudásalapú (helyi) társadalom
Többnyire az a bosszantó, ha
egy hivatal, önkormányzat stb. nincs felszerelve a megfelelő
kommunikációs technikákkal, minden vackot faxon meg telefonon akarnak elintézni. Nos,
én most azért szívtam egész délelőtt, mert azt hittem, hogy akinek be
van kötve a háló, az tud is vele bánni, legalább minimálisan.
X községbe (pedig megérdemelnék, hogy leírjam melyikről van szó, idelinkelve, a polgármestert név szerint megemlítve) kocsikáztam tegnap oda-vissza kilencven kilométert, pr-interjúírás a feladatom az egyik hetilap részére, nem a kedvenc ténykedésem, de nem szoktam aláírni (nem is szabad, ugyebár), szóval belefér a szakmunkáskodásba. Sok ilyet csináltam, semmi gond, felcsippantom az infókat, elköszönök, fotózgatok a faluban, este megírtam, reggel elküldtem a megadott e-mail címre, azaz a polginak elolvasni.
Délelőtt szokásos ténykedés a rádióban, de tudtam, hogy a szerkesztőségi kollégák már várják az anyagot lapzárta miatt, ezért egy telefon, két telefon, a kisasszony eközben elárulja, hogy nem tudja, melyik a "replay" gomb, azaz nem tud még visszaküldeni sem e-mailt. Dél körül emelt hangon keresnek a szerkesztőségiek, én persze nem tudom hanyadik alkalommal telefonálok X--be: mi van má'?
Kiderült, hogy az én tegnap megismert polgármester barátom nekiállt szerkeszteni, elég vad átírásba fogott (ami még soha nem fordult elő, apró módosítások igen),a vadállat tulajdonképpen átírta a cikket az elmondottak szerint. Még ez is belefér, ő fizet, élvezkedjen a (falu) pénzéért. De amikor arról akarnak meggyőzni, hogy már régen elküldték a módosított cikket a címemre, kicsit kiborultam. Persze ezt bebizonyítani sem lehet, ezért az a legbosszantóbb, hogy a szerencsétlen hivatali apparátus elégedetten azt hiszi, igaza van. Utána a más városban lévő szerkesztőségiek vették fel vele a kapcsolatot, hogy akkor küldjék el faxon a javított változatot, de erre meg már nem volt hajlandó a polgármester. Most is folyik a huzavona, de én kivontam magam.
Ennyit a tudásalapú társadalomról meg Dél-Békésről: megy a sebnyalogatás, meg a "sose jut ide elég forrás meg nem jön a tőke" duma, hát ezek után ki az a hülye, aki ezekre költi a pénzét?
Szólj hozzá
X községbe (pedig megérdemelnék, hogy leírjam melyikről van szó, idelinkelve, a polgármestert név szerint megemlítve) kocsikáztam tegnap oda-vissza kilencven kilométert, pr-interjúírás a feladatom az egyik hetilap részére, nem a kedvenc ténykedésem, de nem szoktam aláírni (nem is szabad, ugyebár), szóval belefér a szakmunkáskodásba. Sok ilyet csináltam, semmi gond, felcsippantom az infókat, elköszönök, fotózgatok a faluban, este megírtam, reggel elküldtem a megadott e-mail címre, azaz a polginak elolvasni.
Délelőtt szokásos ténykedés a rádióban, de tudtam, hogy a szerkesztőségi kollégák már várják az anyagot lapzárta miatt, ezért egy telefon, két telefon, a kisasszony eközben elárulja, hogy nem tudja, melyik a "replay" gomb, azaz nem tud még visszaküldeni sem e-mailt. Dél körül emelt hangon keresnek a szerkesztőségiek, én persze nem tudom hanyadik alkalommal telefonálok X--be: mi van má'?
Kiderült, hogy az én tegnap megismert polgármester barátom nekiállt szerkeszteni, elég vad átírásba fogott (ami még soha nem fordult elő, apró módosítások igen),a vadállat tulajdonképpen átírta a cikket az elmondottak szerint. Még ez is belefér, ő fizet, élvezkedjen a (falu) pénzéért. De amikor arról akarnak meggyőzni, hogy már régen elküldték a módosított cikket a címemre, kicsit kiborultam. Persze ezt bebizonyítani sem lehet, ezért az a legbosszantóbb, hogy a szerencsétlen hivatali apparátus elégedetten azt hiszi, igaza van. Utána a más városban lévő szerkesztőségiek vették fel vele a kapcsolatot, hogy akkor küldjék el faxon a javított változatot, de erre meg már nem volt hajlandó a polgármester. Most is folyik a huzavona, de én kivontam magam.
Ennyit a tudásalapú társadalomról meg Dél-Békésről: megy a sebnyalogatás, meg a "sose jut ide elég forrás meg nem jön a tőke" duma, hát ezek után ki az a hülye, aki ezekre költi a pénzét?
