Megasztárok: művészek vagy szakmunkások?
Tudtam, hogy Caramel nyeri
meg a Megasztárt. Erika azt mondta, hogy a többség a fiúbanda-fílinges
Palcsó Tamásra szavaz majd, meg hát a nemzetben lappangó rasszizmus...Én pedig azt mondtam (kár, hogy nem szeret fogadni), hogy a közönséget abszolút befolyásolta a zsűri, a tény, hogy hendikeppel indult a döntőbe, mert kórházban volt, a rasszizmussal kapcsolatban pedig: persze, ott van, ám a magyarországi sunyi látens rasszizmus egyik alaptétele, hogy a "jó roma" jó zenész, az a dolga, hogy szórakoztasson, tehát rá szavaznak, hiszen nyilvánvalóan tehetségesebb. De ha Caramel mesterre képviselőjelöltként, vagy akár utcabizalmiként kéne szavazni - hmmm - megnézném azt a végeredményt.
Egyébként tehetséges emberkék ezek a Megasztár-résztvevők, a bajom az - ami Presszernek is, ha jól vettem ki a szavait néhány perce - hogy nem saját dalokkal, saját zenészekkel, ezáltal saját egyéniséggel érkeztek. Képzeljünk el egy olyan vetélkedőt, amelyen fiatal festőpalántáknak Van Gogh-ot, Munkácsyt, Picasso-t kellene utánozniuk, de senki sem lenne kíváncsi a saját világukra. Mert amíg mások dolgait éneklik (vagy a nekik írt vagy iratott dalokat adják elő), addig csak sima szakmunkások, művészek majd csak akkor lesznek, ha olyat csinálnak, amit eddig senki és persze ha befutnak, nem követik el az önismétlés bűnét - ennél szánalmasabb dolog nem sok van.
(Hoppá, Caramel azt mondja, saját lemezén csak saját dalok lesznek és senkit nem enged beleugatni a szerkesztésbe. Juhéjjjj!)
