Szabadság
A jelek szerint az internet szabadságra ment, ha lehetek ilyen
pongyola, ugyanis a statisztikák erre utalnak. Ez persze betudható lehet annak is, hogy unalmassá
váltam - ez nem öngúny, én is únom saját magam, de hát miről másról
írnék esti levezetésképpen, mint arról a tizenórás fokozott szimultán
nyomulásról, amit mostanában művelek: fesztiválok, rádió, egyéb munkák,
sőt megígértem a kutyásoknak is, hogy ezen a hétvégén csinálok egy
kampányt a jövő hétvégi segítőnapjukra. Tokajba hétfőn indulok
egyébként, egy éjszakát Füzesgyarmaton töltök egykori szakközepes
osztálytársaméknál, aki egyébként a helyi posta vezetője. Ilyenkor
megízleljük Észak-békés gyümölcspárlatait, lecsapatjuk valami
multinacionális sörrel, dumálunk hajnalig, másnap pedig irány a
fesztivál, ahol már csak a Zöld Sátorra kell koncentrálnom, amit az
idén egy kicsit bonyolít a szombati Gyurcsány-hakni. Arra azért talán
jut idő, hogy néhány pohár borra meglátogassam kedvenc pincéimet, de
arra már nem, hogy esetleg a hegység más falujaiba is ellátogassak.
Korábban volt egy olyan naiv gondolatom, hogy feldobom a kocsi tetejére
a bringát, de reménytelen terv, nem jutna idő biciklizésre.
Mint ahogy nem jutott most sem: a nyolc nappal ezelőtti mezőtúri 65 kilométeres út óta nem voltam tekerni, leszámítva a napi néhány kilométernyi városi biciklizést, helyette a szobabringán kínzom magam esténként, ami ugyebár nem az igazi. Most éppen esik az eső, de ha reggelre normálissá válna az idő, talán beleférne egy jó kis rekreációs tekerés.
Igazi szabadságra, nyaralásra most még gondolni sem merünk. Bár terv van, egy nagyon régi terv: Erdély, ami talán ausztusra válhat realitássá, ahhoz azonban elég sok mindent el kell intézni, például a tavaly lejárt útlevelemet megcsináltatni, utánajárni, hogy kutyát hogyan lehet Romániába bevinni, szállást intézni stb. stb., jobb egyelőre nem gondolni rá.
Szólj hozzá
Mint ahogy nem jutott most sem: a nyolc nappal ezelőtti mezőtúri 65 kilométeres út óta nem voltam tekerni, leszámítva a napi néhány kilométernyi városi biciklizést, helyette a szobabringán kínzom magam esténként, ami ugyebár nem az igazi. Most éppen esik az eső, de ha reggelre normálissá válna az idő, talán beleférne egy jó kis rekreációs tekerés.
Igazi szabadságra, nyaralásra most még gondolni sem merünk. Bár terv van, egy nagyon régi terv: Erdély, ami talán ausztusra válhat realitássá, ahhoz azonban elég sok mindent el kell intézni, például a tavaly lejárt útlevelemet megcsináltatni, utánajárni, hogy kutyát hogyan lehet Romániába bevinni, szállást intézni stb. stb., jobb egyelőre nem gondolni rá.
