Banner a lomtárban
Lekerült a központi, illetve a helyi bringás banner az oldalról, mert már nem aktuális, túl vagyunk rajta.Jó is, hogy nem volt időm hamarabb összefoglalni a legfontosabb tanulságokat, benyomásokat, tapasztalatokat, mert három nap után alaposabb írás születik, mint azonnal. Technikailag jobb is, ha itt a blogon, kötetlenül próbálok meg először a témával foglalkozni, s csak ezt követően fogalmazom meg a hivatalos záróközleményt, illetve a köszönetnyilvánításokat. Mert azt nagyon sok helyre el kell küldeni, mi több, mindenkinek. Köszönettel tartozunk ugyanis mindenkinek: a felvonulás résztvevőinek, a koncertek nézőinek és a fellépőknek, az autósoknak, hogy nem őrjöngtek, a környék lakóinak, hogy bírták a zajt, a szervezésben részt vevő külsősöknek, a lebonyolításban részt vevő rendőröknek, polgárőröknek, mentőknek (ők persze nem kellettek, de természetesen a háttérben megállapodtunk, hogy rajtra készek, bármi lehetséges ugyanis), technikusoknak, médiamunkásoknak és döntéshozóknak, a plakáton felsorolt együttműködő partnereknek, támogatóknak, akiknek jóvoltából igazán szép ajándékokkal lephettük meg a programjainkon részt vevő gyerekeket. És persze a Csapatnak, az augusztus 2-án alapított (sokan ekkor láttuk egymást először), másfél hónap múlva pedig egy egész napos projektet lebonyolító kerékpáros egyesületnek, tagoknak és a "holdudvarnak" egyaránt.
Persze veregethetjük a saját vállunkat, azonban a sikerben közrejátszott sok fontos dolog együttállása. Elsősorban maga a cél: olyan ügyben mozgósítottunk, amelyre nyitott a helyi társadalom, mi több, a felszín alatt igényelték a kezdeményezést : környezetvédelem, biztonságos közlekedés, egészséges életmód.
Ugyancsak fontos momentumnak érzem az alulról építkezést: a helyiek díjazták, hogy nem vezényszóra, fentről irányítva tartjuk a napot, hanem civil oldalról, mi több, civil öntudattal, ami így leírva hülyén hangzik, de ahogy ránk csatlakozott nem egy civil szervezet, azt öröm volt nézni...
És a szerencsés együttállások legfontosabbika (és most egy kis kollektív fényezés következik): az OKÉ-csapat összetétele. Amin azt értem, hogy nem okozott gondot honlapot készíteni, becserkészni a vállalkozói szférát, megszervezni a média- és egyéb promóciós kampányt, mozgósítani a politikai kapcsolatokat, megtervezni a plakátokat, saját infrastruktúrán legyártani több száz szórólapot, belülről lobbizni a helyt adó iskolában és persze ötletekkel bombázni egymást keddenként. Erőt adott a megalakulásunkkor jött "nyelvészeti" sajtótámadás is, amitől még alaposabbak lettünk, még többet dolgoztunk az akkor még csak remélt sikerért.
Az ilyen helyzetek sokszor ártalmasak: az emberek hajlamosak elégedetten hátradőlni, holott a java még csak most jön. Rohadt sokat kell még dolgozni, hogy ne csak egy egyrendezvényes, alapvetően marketingegyesület legyünk, ahogy egy jóakarónk fogalmazott a minap. Bár inkább legyünk marketingegyesület, mint egy ténylegesen nem dolgozó, folyamatosan a markát tartó, választási időszakban mozgósítható műcivil szervezet.
Szóval a jövő elkezdődött, mondanám, ha ez a kifejezés nem emlékeztetne valami röhejesre.
