Szárszóról, félúton
Zsedényi Peti felidézett egy régi sztorit, 12 évvel ezelőttről.
Jól emlékszem rá: valahogy becsusszantunk egy zártkörű Fidesz-bulira
Békéscsabán, igaz, én tag voltam
akkor még, míg Zs. P. SZDSZ-es, de hát akkoriban együtt mászkáltunk
mindenhová, jellemzően az orosházi liberalizmusra, voltunk vagy
négyen-öten összesen (egyébként én meg zártkörű Pető Ivánra jutottam be
az ő jóvoltából :)). Szóval nem követtük le naprakészen a Fidesz
helykeresését a hazai politikai térképen, talán még a debreceni
kongresszuson sem voltunk túl, ahol először aggatta magára a párt a
nemzeti jelzőt. Ahogy írod, Peti, tényleg döbbenetes volt a Konrád
Györgyös kijelentés, nem csak
nekünk, nagyon sokaknak, akik közül azóta már többen nincsenek ott,
míg mások szép lassan szabadelvűből nemzetiek lettek. Ez utóbbiak közül sokan mára utálattal
beszélnek mindenről, ami liberalizmus, még jó , hogy azért egy
részükkel még lehet normálisan beszélgetni, még hogyha néha-néha
hajlamosak rá, hogy lekomcsizzanak, hahaha, azt, akit a tényleg komcsik
fideszesnek néznek - szóval ilyen világ ez, 12 éve talán egyszerűbb
volt sok minden...
Szólj hozzá
