Játék az idővel
Az ORTT elmarasztalta A szólás szabadságátAz ORTT Panaszbizottsága elmarasztalta a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorát az október 23-i miniszterelnöki interjú miatt.
A leszakadt csillár legendája állítólag még a múlt század első feléből származik: az újságíró-gyakornok elmegy a konferenciára, ahol előre kikérdezi a legfontosabb előadókat, majd mint aki jól végezte dolgát, visszamegy a szerkesztőségbe és megírja a cikket. Másnap kellemesen unalmas tudósítás jelenik meg a nyolcadik oldalon. Csakhogy a konkurens lap riportere ott marad végig, szorgalmasan jegyzetel - és nem marad le a hírről, arról, hogy a tanácskozáson leszakadt a csillár, többen meghaltak és megsebesültek. Így a versenytárs a címlapon tudta hozni a sztorit, helyszíni beszámolóval.
Szomorú, hogy éppen az egyik legtehetségesebb tévés személyiség nem ismerte - vagy legalábbis elfelejtette - azt a sztorit, amit minden újságíró-iskolában unásig emlegetnek éppen a laza és sokszor nem kifizetődő előredolgozás miatt. A sztori ismert: múlt időben kérdezte Krizsó Szilvia Gyurcsány Ferencet arról, hogy mit mondott este az október 23-ai díszünnepségen, holott több órával előtte jártak még csak a "spontán" beszédnek. (Mivel olyan bájosan néz vissza ezen a képen, keresek enyhítő körülményeket: erőszakos kormányzati kommunikátorok, fafejű szerkesztő, egyéb problémák - különben is méltatlan több éves tényleg minőségi munka után úgy elmenni szülési szabadságra, hogy az utolsó róla szóló infó negatív).
Gyorsan visszapörgetem saját szerény pályámat és bizony, előfordult/előfordul a játék az idősíkokkal, ugyanis az én anyagaim is felvételről mennek és adott esetben a "szavatossági idő" kinyújtása miatt nyúltam ehhez az eszközhöz. De mivel nem vagyok Tarantino, aki ezt mesterien végzi, ebből a sztoriból tanultam - persze nem az ORTT döntése miatt -, és leszokom a manipuláció eme kicsiny, de ugyanúgy ártalmas módjáról.
