Hajnalban olvastam Dixiről, a legendáról, akivel egy alkalommal volt módom csak találkozni (illetve lehet, hogy korábban is, a nyolcvanas évek elején, csak akkor nem tudtam még, hogy ő a Dixi), valamelyik korai Szigeten, a Bahia színpad környékén osztotta az észt, persze meglehetősen összefüggéstelenül. Tipikus magyar értelmiségi életpálya volt az övé: egyénisége révén nem volt képes megfelelni a konformista elvárásoknak, a benne rejlő lehetséget rendszerbe foglalni és egzisztenciára váltani, megmaradt néhány film, kézirat, dalok (az egyik itt hallható) és persze maga a legenda az ötvenes évek dixieland-korszakától (innen a becenév) kezdve egészen az ezredforduló undergroundjáig.
Hajnalban olvastam Dixiről, a legendáról, akivel egy alkalommal volt módom csak találkozni (illetve lehet, hogy korábban is, a nyolcvanas évek elején, csak akkor nem tudtam még, hogy ő a Dixi), valamelyik korai Szigeten, a Bahia színpad környékén osztotta az észt, persze meglehetősen összefüggéstelenül. Tipikus magyar értelmiségi életpálya volt az övé: egyénisége révén nem volt képes megfelelni a konformista elvárásoknak, a benne rejlő lehetséget rendszerbe foglalni és egzisztenciára váltani, megmaradt néhány film, kézirat, dalok (az egyik itt hallható) és persze maga a legenda az ötvenes évek dixieland-korszakától (innen a becenév) kezdve egészen az ezredforduló undergroundjáig.
