Elmúltak az ünnepek...
...fába szorultak a férgek, ahogy egykoron a jó öreg KFT énekelte az első lemezen. Persze a helyzet nem ennyire cinikus, keserédes, hiszen alapjában ez egy jó karácsony volt, úgy látszik, a sok-sok jókívánság mégsem mindig inflálódik. Elsősorban persze nem Jézuska -egyébként örömet okozó és tényleg kellemes meglepetést jelentő - ajándékai, hanem a három nap mentális összhangja miatt: minden kelléke megvolt az ünnepnek és semmiben nem estünk túlzásba. A Balaton déli partján szakácskodó fiam, Erik is nálunk volt két napot, aki lám, lám, kezdi felfedezni az öreg bakeliteket, a motiváció nyilván nem elsősorban Jim Morison élete és munkássága, hanem a fekete korong mai vonzása, de első lépcsőnek ez is jó - József Attilához is Hobón keresztül vezetett sokak útja. (Tegyük hozzá, én pedig a 21. század áldásán, az ajándékként a fa alá került mp3-lejátszómon élvezkedem - AVS, 256 MB -, és a podcasting elméletéről olvasgatok újra cikkeket, mi több, kipróbáltam az Info Rádió ide vonatkozó szolgáltatását is.
Az ünnepi evészet sem a bezabálásról szólt, hanem a könnyű, mégis különleges életekről - á la Nagy Erika -, volt kártyázás, sok-sok beszélgetés, gyereknek életmód-tanácsadás (mellesleg ha a korábbiakat megfogadja, most kb. a nappali főiskolások gondtalan életét élné, de nem, ezért frissensültek és saláták bűvkörében él. Persze én már konvencionális vagyok - lehet, hogy a boldogság éppen egy ilyen munkahelyen lakozik, néha magam is vágyom hasonlóra, akárcsak Kevin Spacey az Amerikai szépségben...). A mai nap a kiruccanás jegyében telt: szüleimmel meglátogattunk a bajai (egész pontosan vaskúti) rokonokat, apám ott letelepedett öccsét, onnan pedig elröptettem a gyereket Baranyába, ahol családjának másik fele, azaz édesanyja, nevelőapja és féltestvére él.
