Kuncze megette Kovács Pisti csokiját
A Pisti csokit még nem dobták piacra, nagy valószínűséggel nem is fogják, viszont nekünk sikerült megörökíteni a prototípust: Kiss Attila, az SZDSZ helyi jelöltje gyermekei készítették Kuncze Gábornak, aki ma Orosházán találkozott a helyi és térségbeli szabad demokrata aktivistákkal. Megvolt az interjú is, csak éppen még nem vágtam meg, lehet, hogy még a hétvégén megcsinálom. Nem volt egyébként olyan kritikus, mint amilyennek reggel terveztem, persze azért rákérdeztem Kovács Pistikére, meg a közvélemény-kutatásokra (hogy hiába 12 százalék Pesten, ha itt a környező falvakban az SZDSZ maga az ördög sokak szerint...), meg egy kis hálapénzezés is volt aktualitás gyanánt. Nem voltak viszont pedofilok, biciklik és kenguruk - amúgy is nyűgösnek tűnt szegény Kuncze.Jut eszembe: a nap híre viszont, hogy elmentem a Darvas-díj átadására, ami önmagában még nem hír, az viszont igen, hogy Grecsó Krisztián is a díjazottak közt van (éppen most olvas(gat)om Isten hozott című regényét, mely a tavalyi könyvétre jelent meg). Nem semmi: vele kezdtem az interjúzást, holott ő a legfiatalabb - igaz, a legtehetségesebb is, bár nem szívesen bántanám meg a többi díjazottat: Hegyi Imrét, Szabó Feri bácsit és Rajki Lászlót, aki majdnem szállodai szobatársam lett Aradon, de nem jött el, így urasan dekkoltam egy kétágyas szobában. Darvas-témában pedig azért sem nyilvánulok meg, nem sok mindent olvastam tőle, talán inkább csak a történelmi regényeket gyerekkoromban, lényeg a lényeg: szét kell tudni választani a művészt és az embert, például a szememben Szabó István nem lett rosszabb rendező, mint az ügynökügy kipattanása előtt - és még van itt jónéhány más név is tarsolyban.
