Kellemest a hasznossal, vagy inkább kellemest a kellemessel kötöttem össze délelőtt: tekertem egy jót, egész pontosan 44 kilométert Kardoskút-Tótkomlós-Kaszaper-Orosháza viszonylatában, közben meghallgattam másfélszer az új Tankcsapda-albumot. Nem vagyok különösebben nagy fan-ja a bandának, azonban a hazai rockzenekarok közül szinte csak őket látom igazán átütőnek (s a jelek szerint a piac is így van ezzel), van persze sok ezer más, talán még sikeresebb is, de ők egy tál lencséért, ahogy mondani szokás, itt elsősorban a Hooligans-re gondolok, akik immár a showbiznisz gépezetének hálás alkatrészei.

Szóval Lukácsék új albuma jó, hallgatható, nagyonis, de valahogy nem találtam olyan húzónótára, ami évek, sőt évtizedek múlva jellemzi ezt a 2006-os albumot, mint például vagy másfél évtizede az Egy szemétdombra szültek... kezdetű, vagy 1995-ben a Rock and Roll rugója, vagy az Egyszerű dal, illetve a kilencvenes évek végén a Mennyország Tourist - és még sok ilyen Tankcsapda-nóta létezik nyilván, de félő, hogy ezen most nincs ilyen. Ami persze nem baj, van egy jó kis rock and roll lemez, vagy akár punk and rollnak is nevezhetük, szóval jó album, szerintem az átlagsebességhez simán hozzájárult néhány kilométerrel a dinamizmusa.

Most jön a lelkesedés: eddig sem túl rossz biciklivel tekertem, igaz, noname volt (meg van is, csak átlényegült városi bringává) szegény, de soha nem hagyott cserben. Azonban mostmár megértem azokat, akik csak a márkákra esküdtek, hát igen, ezzel a kis döggel igazán élvezet döntegni - még a szar dél-békési utakat is.