Hát az öreg rockereknek sem könnyű. A szerencsétlen Piramis zenekar például csak úgy kerülhetett be a Fókuszba a jelek szerint, ha legalább két tag beszél arról, hogy mekkora piás volt és kábszeres (Som, Gallai), de már jó úton van, illetve legalább egyikük (Révész) beszél arról, hogy mekkora csodabogár, merthogy egy alföldi tanyán él vagy húsz éve, nincs tévéje és mobilja, de persze régen azért ő is benne volt az élet sűrűjében. Köves Pinyó és Závodi Janó persze nem mondtak semmit, ami nem is csoda, valószínűleg ők még mindig nyomulnak az élet sűrűjében.

Hát az öreg rockereknek sem könnyű. A szerencsétlen Piramis zenekar például csak úgy kerülhetett be a Fókuszba a jelek szerint, ha legalább két tag beszél arról, hogy mekkora piás volt és kábszeres (Som, Gallai), de már jó úton van, illetve legalább egyikük (Révész) beszél arról, hogy mekkora csodabogár, merthogy egy alföldi tanyán él vagy húsz éve, nincs tévéje és mobilja, de persze régen azért ő is benne volt az élet sűrűjében. Köves Pinyó és Závodi Janó persze nem mondtak semmit, ami nem is csoda, valószínűleg ők még mindig nyomulnak az élet sűrűjében.

A riport apropója egyébként az, hogy a Piramis újra összeáll, immár a Illéssel és az Omegával vetekedve adnak emlékkoncerteket a két ünnep között, nem is egyet, kettőt. Az már bizonyos, hogy én nem megyek el, mint ahogy valószínűleg nem is veszek elő ennek kapcsán régi Piramis-lemezeket. Nem mondom, hogy rossz zenekar volt, illetve nem volt fontos a maga idejében, de mégiscsak a felszínt jelentette, az igazi nagy dolgok a kevésbé látható szférában fortyogtak: P. Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band, még korábban Radics Béla különböző bandái, a Kex, a Syrius... Szóval nosztalgiázzon, akinek nincs jobb dolga, én örülök, ha győzöm hallgatni a sok izgalmas újdonságot, hirtelen felsorolni sem tudom, mik az új felfedezések: Kowalsky, Sub Bass harmadik lemeze, egy végre megszerzett Korai-lemez 2003-ból (vagyis Késői Öröm, hahaha), a Reflected és még sok minden más - majd alkalomadtán néhány sort leskiccelek ezekről is.