Ha december, akkor Rákász Gergely. Tehetséges, fiatal muzsikus, aki ráadásul nem csak saját elefántcsonttornyában él, hanem azon kevés klasszikuszenészek egyike, akik a l'art pour l'art-on túl meg is osztják tudásokat, ne adj Isten, meg is szerettetik a zenét másokkal, akárcsak Leonard Bernstein, vagy itthon Fellegi Ádám vagy Varnus Xavér.

Ha december, akkor Rákász Gergely. Tehetséges, fiatal muzsikus, aki ráadásul nem csak saját elefántcsonttornyában él, hanem azon kevés klasszikuszenészek egyike, akik a l'art pour l'art-on túl meg is osztják tudásokat, ne adj Isten, meg is szerettetik a zenét másokkal, akárcsak Leonard Bernstein, vagy itthon Fellegi Ádám vagy Varnus Xavér

Ma este néztük meg a karácsonyi műsort az orosházi református templomban, mely ma nem elsősorban, vagy nem kizárólag a zenei népszerű ismeretterjesztésre épült, hanem volt benne némi elmélkedés az ünnep valódi tartalmáról, szimpatikus konzervatív, néhol zöld beütésű gondolatokkal, ostorozva a fogyasztói társadalom marketingközpontú működését. Ugyanakkor Gergőről tudni kell, hogy remekül bánik ezzel a tudománnyal, például a marketingkommunikációval: profi honlap, baráti kör, sajtóval való jó kapcsolat (például mi is rendszeresen tiszteletjegyet kapunk), szakszerű sajtóanyagok, stb. De nincs ebben semmi ellentmondás, így van ez a zöldmozgalmaknél és más civil szerveződéseknél is, a legjobb példa a multnacionális vállalati struktúrában működő Greenpeace.

Szóval jól esett ez a templomi koncert, különösen Erikának, aki hónapok óta él a házfelújítás kényszerű bűvkörében, mellette a gyerek köti le az összes energiáját, így hát számára gyógyszer lehetett a kimozdulás. Nekem pedig meghozta az ihletet, hogy a régen elfekvő Faludy-visszaemlékezés folytatásának nekiugorjak, mert az antológia szerkesztője már nagyon ldöz vele.