Most elmarad a tudósítás, meg a szubjektív beszámoló is, kellemes másfél óra volt a délutáni békéscsabai könyvbemutató: Kőváry E. Péter és Sarusi Mihály jó fejek voltak, beszélgettem egy jót, bár keveset Kiss Ottóval és a bulvárszektor is örülhet, mert celeb is volt az eseményen: Gryllus Dorka, aki egyébként unokahúga Kőváry Péternek.

Meg is vásároltam volt főszerkesztőm, Kőváry Péter új kötetét, amely a Népszabadságban az utóbbi években megjelent tárcanovelláit tartalmazza.  Dedikáltattam is természetesen, de kevés szót váltottunk, csupán annyit, hogy most mit csinálok. A pódiumbeszélgetés közben sok epizód ugrott be abból a nyolc évből, amit egy szerkesztőségben töltöttünk és azt hiszem, a mai napig hálás lehetek, mert sokat tanultam mindkettőjüktől annak idején (persze értelemszerűen elsősorban a volt főnökömtől), hiszen amikor a pályára kerültem, ők voltak a helyi újságírás fősodra. Persze azóta sok idő telt el, ők továbbra is egyfajta literátus, irodalmias újságírásban hisznek és nagy ívben tesznek rá, hogy mi az a web2 meg citizen journalizm, de hát ettől szép ez az egész világ.