A bringa felkészítve, félig-meddig én is, úgyhogy jöhet a szombat reggel és irány Békéscsaba, majd Arad, majd vissza Békéscsaba. Azért csak félig-meddig, mert sajnos nem nagyon jött össze a kerékpáros edzés, ezért maradt a szobabicikli meg a fekvőpad. A térdem miatt is bizakodó vagyok, a Melliora krémes kezelés a jelek szerint jót tesz neki.

Az út oda 103, vissza 93 kilométer (értelemszerűen az útvonalak mások), oda Csanádapáca-Tótkomlós-Mezőhegyes-Tornya-Arad a menetvonal, visszafelé lecsípjük a tótkomlósi kitérőt és Mezőkovácsháza felé jövünk vissza. Alapvetően nem szabad, hogy gondot jelentsen a táv, hiszen megközelítőleg ennyit már többször mentem, sőt ennél is többet, például a Lénát kísérő mezőberényi utak. Azért az utóbbi időszak elpuhult életformája miatt van bennem egy kis félsz, de egy féri egyet tehet: nem adja fel (ezt a baromságot most hallottam egy reklámban, fogalmam sincs, mit akartak vele eladni).